Континуирани простор за сучељавање мишљења
Kontinuirani prostor za sučeljavanje mišljenja
A véleményszembesítésnek szentelt kontinuális tér
25.11.2021.

Az útjelző

Az útjelző

Az útjelző
Amikor az ember ismeri az utat, tudja, hol kell elfordulni, nem is nézi az útjelző táblákat. A tapasztaltabb gépkocsivezetők ezt nem helyeslik, de Szabadkától Zentáig, mondjuk havonta legalább egyszer kocsival utazom, akkor ez sem okozhat gondot.
Németh János (Story) Az út egy órát tart, az alsóbb rendű közutak többnyire jók, a forgalom pedig elviselhető.A gépkocsivezető, ha egyedül van a kocsiban, arcmaszkot sem használ, bár a viccesebbek szerint a maszk csak akkor ajánlott, ha lopott az autó. Hallgatom a rádiót, valamilyen zene szól. Reggel, 2021. októberének 28-dik napján, a műsorvezető bejelenti vendégét, aki jelenleg a Tartományi Képviselőház elnöki tisztét tölti be.
Szól a rádió
Ugyanakkor ő a vajdasági magyarok legerősebb pártjának elnöke is. A kérdések a megszokottak, sablonosak, ahogy azt az utóbbi években, amelyeket aranykornak neveznek, mindannyian megszokhattuk. Hasonlóak a válaszok is, alig érintik a polgárok hétköznapi gondjait és ügyes-bajos dolgait. Egyszerre azonban a műsorvezető hölgynek eszébe jutnak a hallgatói, akik jelzik, hogy Magyarkanizsa és Zenta községek területén nemrég cserélték az útjelző táblákat, amelyek egyszerre egynyelvűek lettek. A települések nevét immár csak és kizárólag cirill betűkkel írták ki. Eléggé öreg vagyok már ahhoz, hogy emlékezzek azokra az évtizedekre, amelyeket – többek között – a többnyelvű helységnév- és útjelző táblák jellemeztek. Egész Vajdaságban. Az elnök tagadja, hogy a hallgatóknak igazuk lenne, elmondja, hogy ő maga is gyakran utazik arrafelé, és nem észlelte a szóban forgó változásokat. Kíváncsivá tesz amit hallok, és figyelni kezdem a táblákat. Vojvoda Zimonjić és Velebit csak szerbül szerepel az útjelzőkön. Tóthfalu és Adorján úgyszintén. A vasúti aluljáró előtt, a Zenta és Topolya közötti útkereszteződés előtt aztán csak és kizárólag cirill betűkkel kiírva: Balra Чока, Сента, jobbra pedig Бач.Топола. Kétségtelen, hogy a valóság egyértelműen cáfolja az elnök néhány perccel korábban elhangzott rádiónyilatkozatát. Amennyiben hihetek a saját szemeimnek, és nem a hivatalos személyek nyilatkozatainak. Mintegy száz méterrel távolabb, a Felsőhegyre vezető elágazásnál aztán ismét egynyelvű tábla: Горњи Брег. Felsőhegy sehol, de még a viccesen csak Oberbergként emlegetett elnevezésnek sincs semmi nyoma.
A sofőrök miatt
Zentán azt mondják, hogy ezt a dolgot megoldják. „Vagy így, vagy valahogy másképpen” - mondja a polgármester, azaz a városelnök. A hivatalosan és hivatalból nyilatkozók szerint ezek az útjelző táblák most áttekinthetőbbek, egyértelműbbek, világosabbak, a közlekedésben résztvevők, illetve a sofőrök számára a továbbiakban nem lesz gond az egyes települések elnevezésének felismerése. A különböző nyelveken és írásmóddal jelölt helyésgnevekkel túlzsúfolt útjelző táblák ugyanis zavarták a gépkocsivezetőket. A magyarázat egyszerre érdekes és mulatságos is, hiszen az elmúlt évtizedekben egyetlen sofőr sem panaszkodott az áttekinthetetlen és nem eléggé egyértelmű útjelző táblák miatt.
Másnap, október 29-én Szarajevóba utazom, és most már tudatosan figyelem az útjelző táblákat Vajdaságban. De Bosznia-Hercegovinában is, ahol egyenrangúan használják a cirill és latin betűket a helységnevek jelölésénél. Minden táblán, minden útjelző felirat esetében. Még a körforgalmakban is, ahol több irányt és települést is meg kell jelölni. „Rendkívül érdekes” - rögzítem magamban, és irigykedek a „közlekedés résztvevőire” Bosznia és Hercegovinában, akik – ezek szerint – rendkívül figyelmesek, akiket nem zavar a két írásmód, így a túlzsúfolt útjelző táblák sem. Feltételezem, hogy ennek következtében a hegyvidéken kevesebb a közúti baleset, mint a Tisza mentén, Vajdaságban. Arra várva, hogy mielőbb megoldódjon („így, vagy másképp”) az útjelző táblák kérdése, nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy valaki tréfálkozik az emberekkel, más pedig nem mond igazat. Ahelyett, hogy ez miatt csalódott, vagy szomorú lennék, az aranykorról szóló mesékkel vigasztalódom...

Putokaz
Ako čovek zna put, poznato mu je gde treba skrenuti, ne gleda putokaze. Vozi po navici, što iskusniji vozači ne odobravaju. Od Subotice do Sente, recimo, mesečno jednom otići kolima i nije neki problem.
Janoš Nemet (Story) Vožnja traje oko sat vremena, put je relativno dobar, saobraćaj nije previše gust. Vozač, ako je sam, ne treba obavezno ni masku za lice imati. Šaljivdžije bi dodali: osim kada je auto ukraden. Slušam, stoga radio, neku muziku. Dvadeset i osmi je dan oktobra meseca 2021. godine. Voditeljka najavljuje gosta tog jutra, koji je trenutno na mestu predsednika Skupštine Vojvodine.
Svira radio
Istovremeno je predsednik i svoje stranke, najjače partije Mađara u Vojvodini. Pitanja su standardna, kako se to već radi kod nas zadnjih godina, odnosno od kada živimo ovo zlatno doba. Standardni su i odgovori, jedva se tiču svakodnevnih problema građana. Odjednom se voditeljka seti svojih slušalaca, koji javljaju da su putokazi na ulazu u Kanjižu i Sentu nedavno promenjeni, pa su postali jednojezični. Samo ćirilicom ispisani nazivi naseljenih mesta. Dovoljno sam star, pa pamtim decenije sa višejezičnim putokazima po Vojvodini. Predsednik negira zapažanja slušalaca, kaže da i sam često putuje u ta mesta, pa nije uočio navedene promene. Postajem znatiželjan i pratim putokaze. Vojvoda Zimonjić i Velebit su ispisani samo na srpskom jeziku. Kao i Totovo selo i Adorjan. A onda ispred podvožnjaka velika tabla, putokaz pre raskrsnice za Sentu, odnosno Bačku Topolu. Jasno piše, sve na ćirilici: Чока i Сента levo a desno Бач. Топола. Nema dileme: život demantuje predsednikovu izjavu izrečenu na radiju samo par minuta ranije. Ako smem verovati svojim očima, a ne izjavi zvaničnika. Stotinak metara dalje, pred skretanjem za Gornji breg, opet jednojezični putokaz: Горњи Брег – piše. Nema Felsőhegy-a. Pa nisu ispisali čak ni Oberberg, kako meštani šaljivo zovu svoje selo.
Zbog vozača
U Senti kažu da će se ova stvar rešiti. „Ili tako, ili drugačije” - reče gradonačelnik, odnosno Predsednik Opštine. Zvaničnici govore o tome, da su ovi putokazi ovako pregledniji, jasniji, a učesnici u saobraćaju, odnosno vozači motornih vozila nemaju više problem raspoznavanja naziva pojedinih naseljenih mesta. Nazivima naselja prenatrpani putokazi su, naime, bili smetnja vozačima. Objašnjenje je zanimljivo i smešno istovremeno, pošto se prethodnih decenija nijedan šofer nije žalio zbog nepreglednih ili nejasnih putokaza.
Sutradan (29. oktobra) putujem za Sarajavo, i sada već pratim putokaze kroz Vojvodinu. Ali i Bosnu i Hercegovinu, gde se ravnopravno koriste i ćirilično i latinično pismo. Na istim tablama i putokazima. Čak i u kružnim tokovima, gde je naznačeno više pravaca i više gradova. „Vrlo zanimljivo” - govorim za sebe, i zavidim „učesnicima u saobraćaju” u Bosni i Hercegovini, koji su veoma pažljivi, i kojima ne smetaju ni dva pisma, ni prenatrpani putokazi. Pretpostavljam da u tim planinskim predelima usled toga ima manje saobraćajnih nesreća nego u Potisju, u Vojvodini.
Čekajući rasplet pitanja putokaza („ili tako, ili drugačije”) ne mogu da se otmem utisku, kako se neko šali sa svojim narodom, a neko, opet, ne govori istinu. Umesto da sam zbog toga razočaran ili tužan, tešim se pričama o zlatnom dobu...

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Tekst je deo projekta Afirmacija kulture dijaloga i tolerancije koji je sufinansirao Pokrajinski sekretarijat za obrazovanje, propise, upravu i nacionalne manjine – manjinske zajednice

Prilozi odražavaju stavove njihovih autora, a ne nužno i stavove redakcije ili Pokrajinskog sekretarijata