Esperantista Tibor Sekelj

Esperantista Tibor Sekelj
(Spišská Sobota, Slovačka, 14.2.1912. – Subotica, 20.9.1988.)
Ljudevit Vujković Lamić (Cultura/Cultura) Mladost je provo u Vojvodini u Čeneju, kasnije u Kikindi pa Nikšiću u Crnoj Gori. Porodica se često selila zbog službenih obaveza .
Nemirnog karaktera i istraživačkog duha u svom životu uspio je positit 74 zemlje svita, na svi 5 kontinenata a volio je nepoznata i opasna mista po prašumama Аfrike i Аmazonije a pogotovo domorodačka plemena po svitu. Za svog života sakupio je ogromnu etnološku zbirku predmeta, које danas čuvaju muzeji u Zagrebu, Subotici i Senti. Jedan veliki dio se nalazi kod njegove supruge Eržike u Segedinu.
Bio je velike sriće jel nikad nije dobio malariju na svojim putovanjima. Sve što je zapisivo na svojim putovanjima uspio je prikazati u nebrojeno knjigama objavljeno u priko 150 izdanja na tridesetak jezika. Pri kraju života je izabran za direktora Gradskog muzeja u Subotici. Subotica ga je proglasila zaslužnim građaninom svog grada.
Bio је sklon jezikima, govorio je mađarski, i srpskohrvatski, nimački, odlično je barato španskim, engleskim, francuskim, esperantо јеzikima. Ko zaslužan član esperantista izabran je za člana Akademije za esperanto i bio je počasni član Svitskog esperanto saveza. Nadarenost za jezike pritvorio je u svojevrsni sistem te je svaki dan naučio po 10 riči. Za četrdesetak dana je znao 400 riči što je smatro za sasvim dovoljno za osnovno sporazumivanje. Tim načinom mogo se sporazumivati na ukupno 44 jezika.
Moje poznanstvo s Đorđem Dragojlovićem se povezalo putem filatelije a iz svojeg materijala sam izdvojio i ustupio mu dopisnice, prigodne koverte i ostali materijal koje sam imo, a odnosio se na esperanto.
U razgovoru smo se dotakli da se u Nitri, u Slovačkoj, 2016. godine, organizirao 101. svitski esperanto kongres. Poznavajaći gosp. Miroslava Njaršika, tadašnjeg pridsidnika Saveza filatelista Slovačke, pridložio sam izradu jednog izloška o životu Tibora Sekelja i upriličit gostovanje u Slovačkoj na kongresu. Davnašnja želja, a i prijašnji poziv gosp. Njaršika za ušešće na kakoj izložbi u Slovačkoj dovelo je do realiziranja putovanja u Slovačku zajedno s pridsidnikom Saveza filatelista Vojvodine Ivanom Tanglom. Domaćin nam je bio gosp. Njaršik. Vrlo brzo je pripremljen izložak za filatelističku izložbu za 101. Svitski kongres esperantista u Nitri, koji je ostvaren na srpskohrvatskom i esperanto jeziku, privod na esperanto odradio je Đorđe Dragojlović.
Izložak je pripremljen s nizom porodični i odgovarajući fotografija iz života Tibora Sekelja, a korišćen je sav obiman raspoloživi materijal o Tiboru Sekelju. Ukupno je pripremljeno za izložak o Tiboru Sekelje 50 A4 listova.
U Nitri je kongres organiziran u prilipom kongresnom centru u koji nam je dozvoljen pristup samo u predvorje.
Tokom održavanja kongresa isprid dvorane je svaki dan održan sajam esperanta s nebrojeno štandova pojedini zemalja učesnika s reklamiranjem predmeta i tiska na esperanto jeziku. Ugođaj je bio veličanstven, al nažalost nisam bio nikakav poznavalac esperanta, dok su svi bili u esperanto zanosu.
Na izložbi je prikazan ovaj izložak o Tiboru Sekelju u zasebnoj dvorani di nas je dočekala u predvorju silueta gosp. Zamnehofa (slika u naslovu). Izložba je bila posvećena Zamenhofu i esperantu i na posebnom odjelu je bio prikazan strip o esperantu. Na izlazu iz dvorane nalazila se interesantna knjiga utisaka koja je na svakoj livoj stranici bila posvećena esperantu i Zamenhofu, a desna za utiske gledalaca. Sve je bilo podređeno esperantu.
Izložak o Tiboru Sekelju u ovakom obliku je (po mom mišljenju) izgleda bio interesantan i privaćen od strane organizatora i gledalaca jel smo nagrađeni s dve diplome: Đorđe Dragojlović i Ljudevit Vujković Lamić.

Esperantist Tibor Sekelj
(Spišská Sobota, Slovačka, 14.2.1912. – Subotica, 20.9.1988.)
Ljudevit Vujković Lamić (Cultura/Cultura) Mladost je proveo u Vojvodini, u Čeneju, kasnije u Kikindi, pa Nikšiću u Crnoj Gori. Porodica se često selila zbog službenih obaveza .
Nemirnog karaktera i istraživačkog duha, u svom je životu uspeo posetiti 74 zemlje sveta, na svi pet kontinenata... Voleo je nepoznata i opasna mesta po prašumama Аfrike i Аmazonije, a pogotovo domorodačka plemena po svetu. Za svog života sakupio je ogromnu etnološku zbirku predmeta, које danas čuvaju muzeji u Zagrebu, Subotici i Senti. Jedan veliki deo se nalazi kod njegove supruge Eržike u Segedinu.
Bio je velike sreće jer nikad nije dobio malariju na svojim putovanjima. Sve što je zapisivao na svojim putovanjima uspeo je prikazati u nebrojeno knjiga objavljenih u preko 150 izdanja na tridesetak jezika. Pri kraju života je izabran za direktora Gradskog muzeja u Subotici. Subotica ga je proglasila zaslužnim građaninom svog grada.
Bio је sklon jezicima, govorio je mađarski, srpskohrvatski, nemački, odlično je baratao španskim, engleskim, francuskim, esperantо јеzicima. Kao zaslužan esperantista izabran je za člana Akademije za esperanto i bio je počasni član Svetskog saveza za esperanto. Nadarenost za jezike pretvorio je u svojevrsni sistem te je svaki dan naučio po deset reči. Za četrdesetak dana je znao četiri stotine reči, što je smatro za sasvim dovoljno za osnovno sporazumivanje. Tim načinom mogao se sporazumivati na ukupno 44 jezika.
Moje poznanstvo s Đorđem Dragojlovićem se povezalo putem filatelije, a iz svog materijala sam izdvojio i ustupio mu dopisnice, prigodne koverte i ostali materijal koji sam imao, a odnosio se na esperanto.
U razgovoru smo pomenuli da se u Nitri, u Slovačkoj, 2016. godine, organizuje 101. svetski esperanto kongres. Poznavajaći gospodina Miroslava Njaršika, tadašnjeg predsednika Saveza filatelista Slovačke, predložio sam izradu izloška o životu Tibora Sekelja i upriličiti gostovanje u Slovačkoj, na kongresu. Davnašnja želja, a i raniji poziv gospodina Njaršika za ušešće na nekoj izložbi u Slovačkoj dovelo je do realizacije putovanja u Slovačku, zajedno sa predsednikom Saveza filatelista Vojvodine Ivanom Tanglom. Domaćin nam je bio gospodin Njaršik. Vrlo brzo je pripremljen izložak za filatelističku izložbu za 101. Svetski kongres esperantista u Nitri, koji je ostvaren na srpskohrvatskom i esperanto jeziku; prevod na esperanto odradio je Đorđe Dragojlović.
Izložak je pripremljena s nizom porodični i odgovarajućih fotografija iz života Tibora Sekelja, a korišćen je sav obiman, raspoloživi materijal o Tiboru Sekelju. Ukupno je pripremljeno za izložak o Tiboru Sekelje pedeset A4 listova.
U Nitri je kongres organizovan u prelepom kongresnom centru u koji nam je pristup dozvoljen samo u predvorje.
Tokom održavanja kongresa ispred dvorane je svaki dan održavan sajam esperanta, s nebrojenim štandovima pojedinih zemalja učesnika, s reklamiranjem predmeta i štampe na esperanto jeziku. Doživljaj je bio veličanstven, ali na žalost nisam nikakav poznavalac esperanta, dok su svi bili u esperanto zanosu.
Na izložbi je prikazan ovaj izložak o Tiboru Sekelju u zasebnoj dvorani, gde nas je u predvorju dočekala silueta gospodina Zamnehofa. Izložba je bila posvećena Zamenhofu i esperantu i u posebnom odeljku je bio prikazan strip o esperantu. Na izlazu iz dvorane nalazila se interesantna knjiga utisaka, koja je na svakoj levoj stranici bila posvećena esperantu i Zamenhofu, a desna za utiske gledalaca. Sve je bilo podređeno esperantu.
Izložak o Tiboru Sekelju u ovakvom obliku bila je, po mom mišljenju, interesantna i prihvaćena od strane organizatora i gledalaca, jer smo nagrađeni s dve diplome: Đorđe Dragojlović i Ljudevit Vujković Lamić.

Székely Tibor eszperantista
(Spišská Sobota, Slovačka, 14.2.1912. – Subotica, 20.9.1988.)
Ljudevit Vujković Lamić (Cultura/Cultura) Ifjúságát Vajdaságban, Čenejben, később Kikindában, majd a montenegrói Nikšićben töltötte. A család gyakran költözött hivatalos kötelezettségek miatt.
Nyugtalan jellemmel, nyomozó kedvvel, élete során a világ 74 országát sikerült meglátogatnia, mind az öt kontinensen... Szerette az ismeretlen és veszélyes helyeket Afrika és Amazónia őserdőiben, és különösen az őslakos törzseket szerte a világon. . Élete során hatalmas etnológiai tárgygyűjteményt gyűjtött össze, amelyet ma a zágrábi, szabadkai és zentai múzeumok őriznek. Egy része feleségénél, Eržikénél van Szegeden.
Nagy szerencséje volt, mert soha nem kapott el maláriát utazásai során. Mindazt, amit utazásai során feljegyzett, számtalan könyvben sikerült bemutatnia, több mint 150 kiadásban, mintegy harminc nyelven. Élete vége felé a szabadkai Városi Múzeum igazgatójává választották. Szabadka városa érdemes polgárává nyilvánította.
Szerette a nyelveket, jól beszélt magyarul, szerb-horvátul, németül, spanyolul, angolul, franciául, eszperantó nyelven. Érdemes eszperantistaként az Eszperantó Akadémia tagjává választották, és tiszteletbeli tagja volt az Eszperantó Világszövetségnek. Nyelvi tehetségét egyfajta rendszerré alakította, és naponta tíz szót tanult meg. Körülbelül negyven nap alatt négyszáz szót tudott, ami elégnek tekinthető az alapvető kommunikációhoz. Így összesen 44 nyelven tudott kommunikálni.
A filatélián keresztül kötött ki Đorđe Dragojlović barátommal való ismeretségem, anyagaimból levélpapírokat, emlékborítékokat és egyéb, az eszperantóval kapcsolatos anyagokat válogattam ki és adtam át neki.
Beszélgetésünkben megemlítettük, hogy 2016-ban a szlovákiai Nyitrán rendezik meg a 101. Eszperantó Világkongresszust. Ismerve Miroslav Njaršikot, a Szlovákiai Filatelisták Szövetségének akkori elnökét, azt javasoltam, hogy készítsünk egy kiállítást Székely Tibor életéről és egy szlovákiai vendégszereplést, a kongresszuson. Njaršik úr régóta fennálló vágya, és egyben korábbi meghívása egy szlovákiai kiállításra vezetett egy szlovákiai kirándulás megvalósításához, Ivan Tangle, a Vajdasági Filatelisták Szövetségének elnökével közösen. Vendéglátónk Njarsik úr volt. A nyitrai 101. Eszperantisták Világkongresszusa filatéliai kiállításához nagyon gyorsan készült egy tárlat, amely szerb-horvát és eszperantó nyelven készült; az eszperantó fordítást Đorđe Dragojlović készítette.
A kiállítás Székely Tibor életéből, családi és kapcsolódó fotósorozattal készült, és minden Székely Tiborról elérhető, terjedelmes anyagot felhasználtunk. A Székely Tiborról szóló kiállításra összesen ötven A4-es ív készült.
Nyitrán a kongresszust egy gyönyörű kongresszusi központban rendezték meg, ahová csak az előcsarnokba lehetett bejutni.
A kongresszus ideje alatt minden nap eszperantó vásárt tartottak a csarnok előtt, az egyes résztvevő országok számtalan standjával, eszperantó nyelvű reklámanyagokkal és sajtóval. Az élmény csodálatos volt, de sajnos nem vagyok az eszperantó ismerője, miközben mindenki az eszperantó elragadtatásában volt.
A kiállításon ez a Székely Tiborról szóló tárlat egy külön teremben volt látható, ahol Zamenhof úr sziluettje fogadott minket a hallban. A kiállítást Zamenhofnak és az eszperantónak szentelték, egy külön részben pedig egy képregényt mutattak be az eszperantóról. A terem kijáratánál egy érdekes benyomások könyve volt, melynek minden bal oldala az eszperantónak és a zamenhofnak, a jobb oldalon pedig a nézők benyomásainak volt szentelve. Minden az eszperantónak volt alárendelve.
A Székely Tiborról szóló kiállítás ebben a formában szerintem érdekes volt és a szervezők és a nézők is elfogadták, mert két oklevéllel jutalmaztak minket: Đorđe Dragojlovićot és Ljudevit Vujković Lamićot.
••••••
Tekst je deo projekta
Tibor Sekelj - Magija sličnosti i razlika
koji je sufinansirao Pokrajinski sekretarijat za kulturu, javno informisanje i odnose sa verskim zajednicama
Prilozi odražavaju stavove njihovih autora, a ne nužno i
stavove redakcije ili Pokrajinskog sekretarijata