A homokvidék borszelleme

A homokvidék borszelleme
Hölgyeim és Uraim! Először is mint fordító megköszönnem Dragutin Miljković úr bizalmát.
A könyv címe A Palicsi borút, ami nem azonos az eredeti címmel. Ez nem véletlen,
kizárólag nyelvi szempontok miatt döntöttünk így. Nem csak a könyv címe változott, hanem a tartalma is bővült, így bővített kiadásról is beszélhetünk.
Ami a fordítást illeti, mint szakmérnöknek a szakkifejezések nem okoztak különösebb gondot, de akadtak kihívások is, mint például az izduvine (szélbarázdák) és ilyen esetben mélyen be kellett nyúlni a szakirodalomba.
Továbbá, ami a homoktalajok típusait illeti, a magyarországi és a szerbiai besorolások különbözőek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a lektornak nem volt különösebb dolga, kiváló munkát végzett, olvasmányossá tette a könyvet. Külön dícséretet érdemel.
A szakkifejezések közül megemlíteném a pitko vino kifejezést, ami a magyar nyelvben ismeretlen. Hosszú vajúdás után kellemes bor formában fordítottam le.
A könyv egyfajta tisztelgés a Szabadka-Horgosi homokvidék szőlőtermesztésének, borászainak nagyjai, hősei előtt. Köztük Ásványi Lajos (1844-1905), Szabadka szabad királyi város palicsi földművesiskolájának alapító igazgatója, valamint Heinrich József (1848-1905), szőlészeti, borászati vándortanár, szegedi székhellyel, az itteni korszerű homoki szőlőtermesztés atyja előtt. Mivel a királyhalmi szőlőtelepítések idején még nem volt bizonyított a homok immunisága, személyesen vitte a talajmintákat Budapestre, vizsgálatra.
Továbbá, Ormódi Béla (1831-1917) bankár. Ő vásárolta meg a Kárász birtok nagyobb
részét, kiparcellázta és szőlőtelepítés céljából kétszeres áron adott túl rajta. Maga is 200 hold szőlőt telepített Királyhalmán. A telepítéseket Heinrich József vezette. Aztán, Rácz Sándor (1861-1915), szegedi szőlészeti és borászati vándortanár. Nevéhez fűződik 1888-ban Szabadka szabad királyi város szőlőiskolája tervezetének kidolgozása.
Szobonya Bertalan (1853-1941), az adai földműves iskola alapító igazgatója. Nyugdíjazását kérte, majd Királyhalmán homokot vásárolt és szőlő-és gyümölcstermesztésel foglalkozott. Neves szakember, jeles szakíró, Szabadkán utcát neveztek el róla.
Szobonya László (1898-1961), Szobonya Bertalan fia, jeles szakember, aki 1935-ben
kiadta a Szöllőművelés könyvet.
Nem feledkezhetünk meg a borászokról sem.
Polyakovits Alajos, gimnáziumi tanárról. Az ő borai nyertek legtöbb érmet a
legkülönbözőbb kiállításokon. Aztán, Dragan Mihailović, a Horgosi Pincészet borásza. Ő volt a cigánybáró és a ždrepčeva krv borok megálmodója. Veljko Mulina, a Palicsi Pincészet igazgatója, a pezsgők szerelmese és készítője.
Ha az említettek most itt lehetnének velünk, látván ezt a gyönyörű szőlőültetvényt, csodálatos pincészetet, megnyugodhatnának: munkásságuk nem volt hiábavaló.
(Szlávics Károly, Dragutin Miljković A Palicsi borút könyve fordítójának, a könyv bemutatóján, 2015. augusztus 26–án elhangzott beszéde; SU&SUrround)

Vinski duh peščare
Knjiga o kojoj u tekstu na mađarskom jeziku piše njen prevodilac, Karlo Slavić (Szlávics Károly), pojavila se pre tri godine na srpskom jeziku, sa nešto drugačijim naslovom, Peščani vinski put. Nije ovo prva knjiga koja u prevodu dobija izmenjen naslov i na to ne vredi trošiti snage: mnogo je značajnije da se ona pojavila i na drugom jeziku po kom Suboticu prepoznaju. Posebno je to značajno zbog činjenice da nekih sedamdesetak ili više postotaka njenog sadržaja izvorište ima upravo u mađarskom jezičkom, pa i kulturnom, slobodno to možemo reći, podneblju i u tom smislu ovo izdanje se na neki način “vraća kući”.
Jasno je da je nemoguće u kratkom tekstu dotaknuti sve zanimljive momente koje nam knjiga donosi, još manje nabrojati imena svih čije su zasluge usađene u početke i razvoj vinarstva Subotice i njene okoline. U kratkom tekstu, poštujući ograničenja koja nameće prigodno predstavljanje novog izdanja, nije to učinio ni prevodilac knjige, obraćajući se okupljenima na skupu posvećenom novoj knjizi. No, neka su imena iz istorije subotičkog vinarstva (ipak) bila nezaobilazna i Slavić ih je i pomenuo govoreći na pomenutom okupljanju poštovalaca vina, 26. avgusta u prostorijama Vinarije “Zvonko Bogdan” na Paliću.
Pominjući ih u svom izlaganju, Slavić je izrazio uverenje da bi začetnici ovdašnjeg vinarstva i njihovi naslednici, da su mogli biti sa učesnicima prezentacije i videti vinograde i podrum koji je ugostio učesnike skupa, sa zadovoljstvom mogli konstatovati da njihov rad i uloženi napori nisu bili uzaludnil.