Континуирани простор за сучељавање мишљења
Kontinuirani prostor za sučeljavanje mišljenja
A véleményszembesítésnek szentelt kontinuális tér
01.02.2015.

Helyi ember helyi bort igyon!

Helyi ember helyi bort igyon!
Borbarátok köre alakul Királyhalmán – Jelenleg nyolcan foglalkoznak borászattal a faluban – Nő a szőlővel beültetett területek száma
A helyi közösség keretében működne Királyhalmán az a borbarátok köre, amelynek jövendőbeli tagjai a héten első alkalommal végezték el ünnepélyes keretek között Királyhalmán a Vince-napi szőlőmetszést. A falu – valamikor Bácsszőlős – nem hiába kapta annak idején ezt a nevet, hiszen több száz hold szőlő volt a településen és környékén. Ma már ugyan sokkal kisebb ez a terület, szőlészek, borászok is kevesen vannak, mindössze nyolcan, mégis összefognának és népszerűsítenék a helyi bort.
A Vince-napi metszés próbametszés, ami után a levágott vesszőt a gazdák beviszik a házba, vízbe és meleg helyre teszik, s amikor kifakadnak a rügyek, abból következtetnek arra, hogy milyen lesz a növény idén. A termést még a további időjárás is befolyásolja majd, de ebből látni, érte-e fagykár, bármilyen változás a tőkéket.
A királyhalmiak az első ünnepélyes metszést Berta Vilmos ültetvényét, Csabagyöngye szőlőtőkén végezték el. Ott volt a falu legidősebb élő borásza is, Papp Feri bácsi, aki szakszerűen forgatta a metszőollót a kezében és örömét fejezte ki, hogy vannak fiatalok, akik látnak jövőt a szőlészetben, borászatban, amivel mindig is nagyon sok munka lesz.
Kovács Tibor lapunknak elmondta, a borbarátok köre létrehozásának ötlete Bajtai Pálé, vele közösen indítványozták az első megmozdulást, a metszést is. A helyiek örömmel fogadták az ötletet, s máris további terveik vannak. A legfontosabb céljuk az, hogy megismertessék a falu népével a helyi bort, s abban is bíznak, hogy a fiatalok közül néhányan kedvet kapnak a szőlészethez, borászathoz.
– Szeretnénk, ha a helyi rendezvényeken helyi bort innának az emberek. Van már nekünk olyan bálunk, ahol csak a helyiek kínálják a bort, s amelyik a legjobban ízlik, azt issza a vendég az este folyamán, a bevételt pedig elosztják a termelők között. Szeretnénk megcsinálni az idén a falu borát. Az ötlet az, hogy mindenki hozna ötven-száz kiló szőlőt, s abból megcsinálnánk a mi egyedi borunkat. Lepalackoznánk, csinálnánk egy ízléses címkét, s a helyi közösségbe érkező vendégeket ezzel ajándékoznánk meg. Aztán minden évben Szent János napján a környékben megszentelik a bort, nálunk még nem volt ilyen, ezt is szeretnénk megszervezni. Szeretnénk, hogy ha a faluban bármilyen rendezvény van, akkor a borászok is meghívást kapnának, biztosítanának nekik egy standot, s itt kínálhatnák, árulhatnák a boraikat. Szeretnénk a borkultúrát fejleszteni. Az elmúlt húsz évben háromszorosára nőtt a szőlősterületek száma, tehát van miért. Szeretnénk a fiataloknak is kedvet csinálni hozzá – mondta Kovács Tibor, aki szintén foglalkozik borászattal, majd hozzátette, a borral mindennap kell foglalkozni és szeretni kell. Ez egy tudomány, amit nem lehet csak könyvből megtanulni.
A faluban a legjellemzőbb fajták a rajnai és az olaszrizling, a chardonnay, s van még egy kevés kövidinka, bianka is. A vörösborszőlők közül a kékfrankos, cabernet sauvignon a legjellemzőbb, s ezek a fajták elég jól viselkednek ezen a területen. A biztató pedig az, hogy vannak új telepítések.
Berta Vilmos a próbametszést követően elárulta, a hatvanas években kezdte a borászkodást.
– A legkisebb hordónk ötven literes volt, mindent közösen csináltunk és csinálunk a mai napig a feleségemmel. Engem a megboldogult mamám beszélt rá, ha már szőlő van, akkor annyit szűrjünk, hogy ünnepekre, disznóvágásra legyen. A technológiát a feleségemtől tanultam, ő az, akinek a családja ezzel foglalkozott. Aztán nőtt a kapacitás, de intenzíven a nyolcvanas évek végén kezdtük. Aztán az a telepítés elfagyott, s 2004-ben újratelepítettük, vad alanyon, magas műveléssel, s azóta intenzíven csináljuk. Most már nem bővítjük, mert a feleségemmel ketten ennyit bírunk. Évente hatezer liter fehér és csaknem kétezer liter vörösborunk szokott lenni. Rajnai rizlingem van a legtöbb, s valamennyi Biankám, ami nagyon kedvemre való szőlő, még nem csapott be soha. Az értékesítésnél pedig a határral sokat kaptunk. Sokan megállnak magyarországiak is, illetve, akik a fürdőbe mennek, jönnek, vannak visszajáró vendégeim is – mesélte Berta Vilmos.
(Tómó Margaréta, Magyar Szó, 2015. január 24., 12:50; Fotó: Molnár Edvárd)