| Káprázatos, remek film |
| Story |
| piše: Diurnarius |
|
A földkerekség minden részén számtalan embertársunk s nem kisebb számú különféle szervezet szüntelen hadakszik környezetünk megvédésén, a lakhelyet adó bolygónk megbolygatott biológiai, ökológiai egyensúlyának visszaszerzése, megmentése érdekében... Sajnos, a sok-sok igyekezet (még) nem eredményezett hathatós, világméretű terv(ek)et, a globális következményekkel nem törődő gazdasági fejlődés, politikai hatalom szószólói és viselői nem hajlandóak (meg)hátrálni... Hiába a sok tudós és tudományos intézmény által publikált eredmények, intő figyelmeztetések. A legtöbb kezdeményezésről nem is tudunk, csak egy kis hányadáról hallunk, amikor is valaki(k)nek sikerül támogatást, támogatókat találni s világszintre emelni egyes megmozdulást, amely felkelti az érdekesség(ünk)et, ami aztán, a sokszor látott minta szerint, két-három napig tart. És kész.
A példa talán nem a legjobb, hiszen ebben az esetben legalább megvan a közös elhatározás, amiről globális, planetársi méretekben (még) csak álmodhatunk. Másrészt, s ebben semmi kétség, a Palicsi tó állapota az egész emberiség sorsára kiterjedő környezetszennyeződési problémák egy kicsi, helyi jellegű része. A levegő, a víz, az egész környezetünk szennyeződése, veszélyeztetése világméretű kérdés (lett). Vannak, akik szerint bolygónkal minden rendben volt, amig meg nem jelent az -- ember. Vágy, másképp: az emberiség létezését, minden más elképzelhető veszély mellett (kisbolygók becsapódása, földrengések, vulkánkitörések...), manapság a legjobban mégis maga az ember veszélyezteti. Na jó, talán majd tudunk mit csinálni szeretett tavunkkal, de mit tehetünk az altálanos felmelegedés, az ózon-lyuk és nem egy más, hasonló probléma ügyében? Például, nézzünk meg egy káprázatos, kockáról kockára lélegzetelállító(bb) filmet, melyet a környezetvédelem világnapján mutattak be először. A bemutatót világszerte megszervezték, aztán a projektum vezetői gondoltak egyett, s mindenkinek a rendelkezésére bocsátották a filmet, amely bolygónk állapotára akarja felhívni a figyelmet: ezért most a 93 perces alkotás ingyenesen hozzáférhető a YouTube-on, ahol már több mint két millió nézője volt... Van is mit látni, hiszen a Home (Otthon) című film, amely töbnyire légi felvételek felhasználásával, valamint a GoogleMaps segítségével készült, bepillantást enged a nézőnek bolygónk legkülönbözőbb pontjaiba, vizuálisan mutatva be környezetünk megőrzésének sürgősségét. Végeredményben, nem is a Föld sorsáról van szó, hiszen bolygónk már tulhevert öt nagy kihalást és az ember okozta legnagyob, legborzasztobb károk után is magához tud majd térni, megújulni egy -- az embernek elképzelhetetlen, de a Föld életében szempillantásnyi idő alatt -- néhány száz ezer, esetleg millió év alatt. Emlékezzünk csak egy kicsit, az utolsó jégkorszak alig másfél tízezer éve múlt el, s a hatalmas jégtömeg egészen a mai Közép-Európáig terjedett... Vagy, egy rövidebb távu (mondjuk jóslat): ha nem tudjuk megfékezni az általános felmelegedést, akkor a 21. század közepére környékünkön mediterán, esetleg szubtropikus eghajlatunk lessz -- aminek az egyik (jó?) következménye az is lehet, hogy minőségesebb bort tudunk majd produkálni.
Az emberi faj a fosszilis energiabőség táptalaján robbanásszerűen túlnépesedett, a zsúfoltság és szűkösség őrült versenyhez vezetett, s ebben az emberiség "sikeres" töredéke iszonyú erőforrás-felhasználással tartja fenn a jómód szigeteit a nyomor növekvő tengerében, áll az egyik, a Home-ról hírt közlő portálon. Ennyi szó után illene már a film szerzőiről is mondani valamit. Nos, a filmet két világhírű alkotó készítette, Luc Besson filmrendező és Yann-Arthus Bertrand fotó-művész, aki 1994. óta (légi)fotóival kíséri a Föld helyzetét. A filmnek Besson Europa Corp. vállalata volt a producere, s több tucat nemzetközileg ismert cég hozzájárult az elkészítésében. Szövegünket a film néhány kockája illusztrálja. Végül, a filmet a következő címről lehet ingyenesen letölteni (mondjuk, a Youtubedownloader, szintén ingyenes programmal): http://www.youtube.com/wath?v=jqxENMKaeCU.
Noviji tekstovi iz ove rubrike:
Stariji tekstovi iz ove rubrike:
|
Najnovije
winnerJavio se pre nekog vremena Mišika - pardon, ... |
Рушитъ, рушитъ, рушитъ!Izvinjavam se, poštovani čitaoci: greška, valjda loše pogođena ... |
Put u Evropu može biti jeftin i zabavanMobilnost mladih je jedan od modela kojim se ... |
Digitalna bibliotekaPoslednjih godina, biće i poslednjih decenija, broj čitalaca ... |
Story
Beszéljen frízülA hollandiai fríz kisebbségi nyelv joggyakorlata példaértékű a romániai és szlovákiai magyar anyanyelvű lakosság ... |
Obilježena prva godišnjica «Diurnariusa»Žalosna priča o škrtim financijerima «Godinu iza nas opisao bih kao godinu punu izazova i ra... |
Uzbunjujuće proroštvoŠto će biti s kršćanima? Nalaze li se zapadni kršćani pred neslućenim nedaćama, tema je sve brojnijih diskusija k... |
Káprázatos, remek filmA földkerekség minden részén számtalan embertársunk s nem kisebb számú különféle szervezet szüntelen hadakszik környe... |
Relax
Ko drži zlatnu ribicu?Test inteligencije bio je nešto kao onaj na vozačkom ispitu, krugovi, trouglovi... Shvatio sam to više kao šalu,<... |
Forró teát a hőségben?Itt a nyár, a meleg napok ideje, s van is belőlük elég, legalább is pillanatnyilag... A meteorológusok szerint hőségr... |
Velencében bezárt az utolsó moziVárosunkban, pontosabban Palicson, mert ott történnek majd a legjelentőssebb dolgok, a napokban kezdődik, most már a ... |
Svi smo mi (pomalo) kolericiUjka Pajo, da li je izgubljena stvar za koju znaš gde se nalazi? -- pitali su nekom prilikom trojica nećaka ... |
© 2009. DIURNARIUS
Impressum







Nem kell messzire mennünk, forduljunk csak egyett itt, házunk táján. Ha semmi mást nem is említtünk, itt van a szebb és jobb sorsot érdemlő Palicsi tó: mindanyian bábáskodnak sorsa felett, de a nagy megértésnek, félő -- mert teljesen elképzelhető -- (köz)ismert erdménye lessz: a sok bába mellett elhal a gyerek...
A lényeg: nem a Földet kell félteni és menteni, itt rólunk van szó, utódainkról, az emberiség sorsáról, tehát önmagunkat és embertársainkat kell megmenteni, nem is beszélve az élővilág jókora részéről, melyet lassan kiszoríttunk környezetünkből... Az ember az, aki számára a Föld már -- akár csak mai szemmel, legyen az európai is, nézve -- csak tengődésre lesz alkalmas, esetleg kiszámíthatatlan időre egészen lakhatlanná válhat.










