Olvastam a hírt, miszerint megjelent. Aztán olvastam egy kritikai ellemzést is róla. Megpróbáltam megszerezni, nem ment...

Meg tudnánk nevezni egyetlen egy tengerészt is, aki az Óperenciás tengeren hajózott volna? Esetleg valakit aki, minden kétségen kívül, az Atlantisz szigetének lakója volt? Esetleg, a földi paradicsomban, a Himalaya hegységben megbúvó Shangri-La völgyben járt?

Könyvtárnyi könyv, a számtalan újságcikkről nem is beszélve, fényképek, filmkockák készültek a világ minden részén állítólag (még) elő ősemberekről, a belizei dwendiről, az amerikai északnyugati vadon lakójáról, melyet bigfoot, sasquatch, de más néven is ismernek, a Mexikó déli részén elterülő trópusi őserdők vademberszerű sisemitekről, a guayanai didikről, az equadori shiruról, a braziíliai mapinguaryról, a mongóliai almaszról, a Himalaya lejtőin allítólag számtalanszor megfigyelt yetiről...

Már-már úgy tünt, hogy itt is egy valamilyen virtuális dologról lenne szó, dacára annak, hogy több helyen is határozottan megerősítették: igenis, a könyv megjelent. Csak nem lehet hozzájutni, nincs szabad eladásban, mert az összes példányt felvásárolták. Majd egyszer, amikor a könyv bemutatójára kerül sor - amire, tudtommal, sosem került sor, de mások sem tudnak róla...

Ideje végre megmondani, melyik könyvről is van szó. Egy, Lifka Sándor életét és munkásságát bemutató, új forrásokra, anyagokra alapozott monografikus mű. Körülbelól így szólt az a hír, de később is ilyen módon emlegették nekem, csak senki sem tudta megmondani, hogyan jussak jozzá?

Aztán eljött 2010. május 30-ka, Lifka Sándor születésének 130-ik évfordulója, s - csodák csodája - néhány nappal előtte végre a kezembe került a majdnem egy esztendőn át keresett könyv. Cimoldalán csak egy szó, Lifka, valamint születésének és halálának az éve.

Nos, ha már végre lapozgattam, nézzük, mit rejt ez a hozzáférhetetlen kiadvány?

Az első dolog amire felfigyeltem: a kölcsön kapott példányban hátul, az utolsó lapon, szépen be van írva a könyv ára, 500,00 dinár. Hát mégis árulták vona valahol? Nem láttam sehol, nem hallotam róla, végeredményben, azt is mondták, nem lesz szabad eladásban. Mégis, az ára ott van...

Olvasom az Utószót, s bele botlok a mondatba: A könyv a nagyközönségnek szól... A francba is, hogyan szólhat valami a nagyközönségnek, ha a nagyközönségnek nem juthat a kezébe?

Na jó, hagyuk ezeket a kérdéseket, épkézláb választ úgysem várok, s még majd azt mondják, szőrszálhasogató vagyok...

Ami a monografikus jelleget illeti... Hát, úgy tűnik, valamelyik újságíró kolléga egy kicsit eltúlozta a dolgot, hiszen a kiadó és szerkesztő sokkal pontossabban fogalmaz, adalékoknak nevezve a könyv tartalmát. Vagy, ahogyan azt az Utószóban olvasom, miszerint a könyv arról szól, amiről Brenner könyvében nem esett szó... Bepillantást szerettünk volna adni ennek a kivételes személyiségnek, a rokonszenves, művelt polgárnak, a magánéletébe.

Semmi kétség, ez sikerült is, ellenben Lifka elsőségét a filmforgatásban ezeken a tájakon, amiről szó esik az egyik írásban, egészen biztosan nem. Ilyen értelemben a könyv nem tartalmaz semmilyen új, eddig még ismeretlen adatot. Meddő dolog arra hivatkozni, hogy nem logikus, hogy valaki ne készítsen filmet, ha 1900-ban filmkamerát vásárolt, aztán négy évvel később egy másikat... Természetesen, hogy nem logikus, mert nem azért vásárolta Lifka a kamerákat, hogy a kandalló párkányán díszelegjenek, de itt a logika nem használ. Át kell ugrani egy hatalmas akadályt, Dejan Kosanović 1985-ben megjelent terjedelmes tanulmányát, Počeci kinematografije na tlu Jugoslavije 1896 -1918, melyben a szerző egyértelműen a bitolai Milton Manaki oldalán van.

Sőt. Még a zombori Bosnyák Ernőt is Lifka elé sorol. Íme, hogyan összegez (angolul) Kosanović tanulmánya végén, a Vajdaságnak szánt részben:

In 1909 Ernest Bošnjak began filming in his native town of Sombor and some of his work has been preserved. In 1911, Aleksandar Lifka, who had operated a travelling picture show, moved permanently to Subotica where he opened his own theater and began making films (1912). However all of his work was later destroyed.

Ez az a nagy akadály, mert Kosanović állandóan az elsődleges bizonyítékokat keresi, ami, ahogy értelmezi, csakis a megmaradt film lehet. S Manakinak 1907-ből vannak megmaradt filmjei. Plusz a Bosnyák...

Kosanović tehát nem fogadja el a másodrendű bizonyítékokat (habár tanulmányában legalább egyszer eltér ettől az elvtől), újságcikeket, magánvallomásokat, még a megőrzött kamerákat sem, s mivel művét -- a filmezés kezdetéről volt országunk területén -- majdhogy nem bibliaként kezelik, pillanatnyilag nincs sok remény, hogy Lifka megkapja megfelelő helyét az itteni filmezés történelmében.

A palicsi filmfesztivál szervezői jövőre tervezik a Lifkaról készülő monográfia bemutatását, s majd meglátjuk, mit mondanak majd a filmmúzeumok szakértői és más szerzők. Nem kell sokat várni, hiszen a fő szavuk azoknak lesz, akik (a belgrádi filmmúzeumból), ahogy Brenner János írja, nagyon elutasítóan viselkedtek. Igaz, azelőtt...

Nem segítt ilyen értelemben Lifka Sándor kézirata sem, melyet közölnek a könyvben, Razvitak kinematografije u Jugoslaviji, magyarul A kinematográfia fejlődése Jugoszláviában. A 22 oldalon található lábjegyzetben olvashatjuk: * Ovo je originalna zabeleška Aleksandra Lifke pripremljena za jedan austrijski filmski časopis. Tekst je na srpski preveo Joso Šokčić, za časopis Politiku adaptirao Zoltan Devavari. A párhuzamosan közölt magyar nyelvű szöveg első oldalán (21 oldal) a lábjegyzet így szól: * Lifka Sándor német nyelven írt eredeti feljegyzése, amely egy osztrák filmújság számára készült. Szerbre fordította Šokčić Joso, abból magyarra Kubát Gábor.

Nincs említtés arról, hogy melyik osztrák lapnak készült a szöveg, de lehet, hogy az nem is ismeretes - de akor azt is meg lehetett volna mondani. Ugyanúgy az olvasó nem talál utalást arra vonatkozólag, hogy mikor készült az irás (ha emlékezetem nem csal, más helyen a könyvben mégis van utalás erre vonatkozólag).

Mindenesetre, úgy tűnik, arról a szövegről van szó, melyet Kosanović is említt a könyvében (a 48 oldalon található két lábjegyzetben), s melynek másolata a belgrádi filmmúzeum archivúmában van. Szerinte Lifka 1940-ben írta a szöveget, de eredeti címe Die Entwicklung der Kinematograpfie in Österreich-Ungarn lenne, vagyis Razvoj kinematografije u Austrougarskoj. Magyarul, A kinematográfia fejlődése az Osztrák-Magyar monarchiában. Ha egy és ugyanazon szövegről van szó, miért kellett megváltoztatni a címét? Esetleg, egy átdolgozott változatról lenne szó? Az említett szerb nyelvű lábjegyzet lehet, hogy arra utal, s akor érthető a megváltozott cím. Főleg ha nem a Lifka által írt teljes szöveget tették közzé, hanem annak válogatott részleteit...

Vannak a kiadványnak más megkérdőjelezhető mozzanatai is (például a mellékelt DVD felírata több értesítést is adhatott volna a tartalmáról), de az amit a könyvben valóban kifogásolhatni lehet, az a szerbre fordított szövegek minősége. Amiről egy egész tanulmányt lehetne írni. Nem csak a szövegek stilusáról van szó, hanem a nem megfelelő kifejezések használatáról, a nehézkes, esetenként rosz mondatszerkezetekről... Részleteseben ezzel foglalkozik a Press clipping rovatunkban átvett és közölt I lektore ubijaju, zar ne című szöveg.

Én itt csak két példát említtenék, melyekkel az említett szöveg nem foglalkozik.

A 60 oldalon olvasható: ...uz pomoć „ogromnog elektronskog mikroskopa"... Így nem is tűnik rosznak, azonban, az eredeti szövegben, magyarul, ez áll: ...az „elektromos óriási mikroskop"...

Az elektromos szó, a Palich Emil Magyar-Szerbhorvát Kéziszótára szerint, jelentésében megegyezik a villamos szóval, s mindkettőnek a szerb megfelelője električni, sehogy sem lehet elektronski! Lényegében arról van szó, hogy az említett mikroszkóp nem csak a természetes napfényt használta, hanem külön fölszerelt villanylámpát is. Azért volt, a korabeli kifejezés szerint, elektromos.

Elég lett volna tehát ha a fordító csak belelapoz a szótárba. De ha már azt nem tartotta szükségesnek, mégis elgondolkozhatott volna arról, mikor is készült az első elektronmikroszkóp, hiszen a szöveg a mult század elején történtekről szól. Akkor rájött volna, hogy az elektron szót először 1894-ben javasolták, mint az elektromosság alapegységének (negativ) hordozóját, 1897-ben azonosították... Az első elektronmikroszkópot 1931/32-ben készítették, de valóban használható változata csak 1939-ben látott világot. A huszadik század elejére képtelenség tehát elektronmikroszkópot telepíteni, még egy fordításban sem.

Az első példa, ha nem figyel oda az ember, még el is csúszhat, de a második amelyről szólni akarok egyenesen arra utal, hogy valaki fordítást vállalt, miközben nincs tisztában a cél-nyelv sajátosságaival. A könyv 93 oldalán található fénykép alatt a következő kétnyelvű aláírás áll: Beck Jakab, Lifka Sándor apósa, kedvenc lovával/Jakab Bek, svekar Aleksandra Lifke, sa svojim miljenikom.

Tekintsünk most el a miljenik szó helytelen használatától (mert azt szerbül csakis személyek esetében használják, állatokat nem neveznek vele), s nézzük a magyar részben az após szót. Szerbül a fordító a svekar kifejezést használt. A már említett Palich féle szótárban találjuk: após [~a, ~t, ~ok] 1. <vőé> tast, punac [-nca]; 2. <menyé> svekar [-kra]; ~ háza/családja tazbina. Tehát: a magyar nyelvben a férjnek a feleség apja és fordítva csakis após, ilyen értelemben a magyar nyelv nem csinál különbséget. Máskép áll a kép a szerb nyelvben, ahol külön kifejezés van a - mondjuk úgy - kétféle apósra: az egyik tast (horvátúl punac), a másik svekar. A nőnek csak svekar-ja lehet, a férfinak kizárolag tast (punac) jár - ilyen értelemben Beck Jakab csakis tast-ja lehet Lifka Sándornak, sehogy sem svekar.

Nem tudom megérteni, miért kellett egy, egyébként jó, hasznos, szépen elkészített könyvbe enyi ilyen, könnyűszerrel kiküszöbölhető hibát engedni? Csak azt ne mondja valaki, hogy sietni kellett, nem volt idő... Mert ez amiről írtam nem az idő fügvénye.

Komentari

Dodaj Novi Pretraga

Đorđe Dragojlović  - lifka   |93.86.218.xxx |05-11-2010 15:59:51 Kedves Gábor, Én mindig hajlandó vagyok tanulni, még ha azt a saját hibáimon keresztül kell tennem... Azért kérném, küldje el a címemre (az Impressum-ban meg tudja találni) a szöveget, a hibák javításával. Higgye el, a hibákon én zsörtölődöm a legjobban, még akkor is, ha -- néhány kivételével -- valójában gépelési hibákról van szó, rossz- vagy melléütésekről... Ha igaza van, a 8.948 betűböl, 1.481 szóbol álló szövegben 3,71% hibát követtem el, ami jóval a statisztikai hiba határa alatt van (a szavak számát vettem figyelembe). Egyébként, hivatásos lektor sem talált annyi hibát, mint Ön. Javaslatát természetesen nem tudom elfogadni. Mellesleg, a szövegben én nem foglalkoztam nyelvészettel, nem is nyelvészkedtem, én egy könyvröl írtam, említve annak jó és rossz oldalait is. Azt is, ami véleményem szerint durva hiba és sehogy sem jelenhetett meg, de sajnos megjelent. Tisztelettel, Đorđe Dragojlović Odgovor | Citat

Kubát Gábor  - Poštovani ne-lingvisti!   |79.101.178.xxx |02-11-2010 16:05:14 Poštovani gosp. Đorđe Dragojloviću, ovim putem vam želim preporučiti da se u vašim tekstovima objavljenim na mađarskom jeziku ubuduće ne bavite lingvistikom, jer u gore objavljenom tekstu na jedva pet i pola novinarskih stranica imate "svega" pedeset i pet jezičkih grešaka. Kubát Gábor , jedan od prevodilaca knjige "Lifka 1880—1952" Odgovor | Citat

Dodaj komentar
Ime:
Email:	bez obaveštenjasa obaveštenjem
Websajt:
Naslov:
UBBCode:	-boja-aquacrnaplavafuchsiasivazelenalimunastakestenjastatamno plavamaslinastaljubièastacrvenasrebrnatealbelažuta -veličina-sićušnomaloosrednjevelikoogromno
	Morate navesti anti-spam kod koji stoji na slici.

 

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."