„Mintha szavakkal játszani nem annyi volna, mint az élettel játszani." (Kosztolányi Dezső)

A hang leírt formája a betű, a betűk szavakat alkotnak, a szavak pedig mondatokat. Sokan olykor csupán legyintenek : „ugyan, azok csak szavak...". Vajon tisztában vagyunk-e a szavak hatalmával? Sajnos, sokszor nem. Kosztolányi pont erre utal. Szerinte játszani velük annyit jelent, mint az életünket kockáztatni. S ha jobban belegondolunk, találunk benne igazságot. Hiszen mondani akármit lehet, a szó elrepül, s nem is észleljük, hogy milyen hatalommal szórakozunk. A szavak hatalmával. Nem hiába mondják, hogy velük sokkal jobban megbánthatunk valakit, mint tettekkel. Azonban egy szónak nem csak hatalma van, hanem szépsége is. Ez pont olyan, mint az embereknél. Lehet külső szépsége, egyes szavak rendkívül csinosak, a külalakjuk alapján. Ezt a dekorativitást legtöbbször a hosszú mássalhangzók kölcsönzik. Dallamos és kecses lesz tőle egy szó. Azonban ha nem adatik meg ez a külső ékesség, akkor a jelentés válik széppé. Pl. a kert szavunkban nincs sem hosszú mássalhangzó, sem egyéb, ami külalakját különösebben felruházná, azonban jelentésbelileg annál inkább. Gondolhatunk káprázatos virágoskertre, rózsakertre, sziklakertre, de ennél tovább is mehetünk. Asszociálhatunk az Édenkertre, a kertre, mint toposzra, ami számos műben megjelenik. Rangsorolást nehéz végezni, hiszen a magyar nyelv szókincse szinte beláthatatlan. Kosztolányi mégis megpróbálkozott ezzel a feladattal. Megkísérelte megtalálni a tíz legszebbet. Szerinte a tízes skálát a láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír szavak alkotják. Vajon milyen szempontok alapján válogatott? A „láng" valószínűleg a soha el nem haló reményt jelképezi. A „gyöngy" szónak azonban inkább belső szépsége lehet, hiszen sokan a kagylóban található igazgyöngyre gondolunk, amelyből igen szép ékszer készíthető. Az „anya" szó szinte természetes, hogy bekerült a legszebbek közé, hiszen az anya az, aki világra hoz bennünket, és szinte az életét áldozza értünk. Egyértelműen megérdemli, hogy itt legyen a helye. Az „ősz" elsősorban az elmúlásra emlékeztet, de nem kell feltétlenül erre gondolni, hiszen a tikkasztó nyár után jólesik egy kicsit hűvösebb idő, és aki nem szereti gondtalanul rugdosni maga előtt a százféle színben pompázó avart? A „szűz" a tisztaságra, érintetlenségre, ártatlanságra utalhat, számomra ez nagyon közel áll a szép szóhoz. Nem hinném, hogy létezik szebb dolog a gyermeki tisztaságnál. A felnőttkor úgyis magával hozza a maga szennyét, de a gyerekek még nincsenek bemocskolva a világ piszkaival. Őszinték, és önzetlenek. Kevesen őrzik meg e tulajdonságokat a későbbiekben. Viszont a „kard" inkább a háborúra, harcra, gyűlöletkeltésre utal. Egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy ez a szó a tíz legszebb közé kell, hogy tartozzon. Esetleg olyan értelemben, hogy egy szépen kidolgozott fegyverről van szó. A „csók", és  a „szív" szavakat említhetjük akár egy lap alatt is. Azt csókoljuk meg, aki a szívünkhöz közel áll. Ezekkel a szavakkal rokon szó lehet a szerelem, szeretet, és esetleg a család. A „vér" eléggé ellentmondásos szó az én értelmezésemben. Ha felütjük a Magyar értelmező kéziszótárt, akkor ezt találjuk : „A másodlagos testüregű gerinctelen és gerinces állatok fő testnedve, folyékony szövetnek is tekinthető. A vér erekben folyik, a szívtől a test irányába artériákban, a szív felé vénákban." A vér keringése az élet jelképe is lehet.  S ha valaki „vért ont", akkor a gyilkolásra gondolunk, más életének kegyetlen kioltására, de ha az jut eszünkbe, hogy „ő az én vérem", akkor szoros köteléket jelent. A „sír" szó sem igeként, sem főnévként nem hordoz pozitív jelentést. Érdekes módon mindkét alakban összefügg. Rokon szó a gyásszal, szomorúsággal. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy sírhatunk örömünkben is.

Ezek a szavak is elgondolkodtatóak, de ahány ember, annyi gondolkodásmód. A pénzorientált emberek legszebb szavai biztos a következők: harmincezer dinár, húszezer dinár, tízezer dinár stb. Viszont szerintem a következők :

Első a „hűség". A szótár szerint valakihez, valamihez való állhatatos, kitartó ragaszkodást jelent. Minden, ami ritka, az szép, és minden, ami valóban szép, az ritka. A mai világban már vajmi kevés jelentősége van ennek a szónak. Ma már teljesen normális, hogy olyan emberek lépnek félre, akik egykoron szerették a párjukat, és boldogok voltak egymással. Minél több ilyen eset van, annál jobban tudjuk majd értékelni, ha valaki hűséges hozzánk. Ha valaki ezt megkapja, az felbecsülhetetlen érték. Második a  „füstkarika". Dohányzás során, füstből keletkező kör. Számomra gyönyörű, ahogy a cigarettából szinte kígyózik felfelé a füst. A vékony füstnyalábok olyan kecsesek, és törékenyek. Elég egy kis fújás, és szertefoszlanak. Ezenkívül ez a szó igen dallamos is. Harmadik a  „fülolaj". A jelentésében nincs sok fantázia, de a külalakjában annál inkább. A két „l", és a végén a „j" adja a dallamosságát. Ha kimondjuk, olyan selymesen hangzik. Mintha pillangó repkedne, olyan könnyű, és légies ez a szó. Negyedik az „igazság". Ennek a szónak az a különlegessége, hogy ha elveszünk belőle csak egy „i" betűt, már az ellenkezőjét kapjuk, a „gazságot". Tipikus példája annak, hogy a kommunikációban akár egy icipici mulasztás is „végzetes" következményekkel járhat, legalábbis teljesen mást mondunk ki, mint amire gondolunk. Ötödik a  „szenvedély". Ez a szó szinte izzik. Nem hiszem, hogy van még egy ilyen tüzes szó a magyar nyelvben. Lehetséges, hogy csupán a jelentése teszi, de ahogy kimondom, szinte érzem azt az égető érzést, amit csak a szenvedély adhat. Létezik játékszenvedély, vagy szenvedélyes szerelem. S itt is megfigyelhető az ambivalencia. Alapjában véve pozitív, olyan dolog, ami által az ember elégedett lesz, és boldogsághormonok áramolhatnak szét a testében ( pl. ha valaki azt teheti, amit szeret ). Azonban tartalmazza a „szenved" szót is, ami már mást hordoz magában. Viszont utalhat arra is, hogy szenvedünk, ha valami oknál fogva nem élhetjük ki szenvedélyeinket. Hatodik a „hangulat". Ez a szó olyan titokzatos. Hiszen a hangulatnak rengeteg fajtája van, s főleg az teszi misztikussá ezt a szót, hogy a legtöbb hangulatot nem is tudjuk szavakba önteni. „Hol van a szavak színe, selyme, tüze, zenéje, amely utolérhetné a hangulat némaságát?" - írja Zilahy Lajos. S valóban... a hangulat némaságában van a hatalma. Hetedik a „leány". Így régiesen mondva. Sokkal szebb, mint újabb változata a „lány", ez utóbbi kicsit durvább. S hogy miért? Mert ez olyan magától értetődő. A lányok már eleve szép teremtések. A szépség, ápoltság, és a műveltség szimbólumait képezik, legalábbis azt kellene. Nyolcadik az „anya". Egyszerűen bele kell, hogy tartozzon az első tízbe. Ő az, aki a világra hoz, és felnevel (legalábbis jobb esetben). Ránk áldozza minden idejét, csak hogy nekünk jobb legyen. Óv, és véd, nem törődve azzal, ha már rég felnőttünk. Kilencedik a „színház". Shakespeare is megmondta : „Színház az egész világ...". Mennyire igaza volt... a színház, mint intézmény, egy olyan hely, ahová művelődni, vagy adott esetben szórakozni  jár az ember. Sokaknak lelki támaszt is nyújthat. Nekem minden alkalommal megáll az idő, amikor ott ülök a nézőtéren, és figyelem a színészeket. Mintha azt sugallnák, hogy „nyugodj meg, itt bent biztonságban vagy". Egyértelműen megérdemli, hogy itt szerepeljen. Tizedik a „sorstalanság". Ez a kedvencem, annak ellenére, hogy az utolsó helyre került. Hiszen utolsókból lesznek az elsők. Azonban hagyjuk a közhelyeket. Több jelzőt is fel tudok sorolni annak a megindoklására, hogy miért tetszik, de egyik sem az igazi. Talán érdekes? Az túl egyszerű magyarázat. Az „s"-ek nyomatékosítják? Igen, de a valódi ok talán az lehetne, hogy ilyen szó nem is létezik (Kertész Imre találhatta ki), ugyanis mindenkinek van sorsa. Vagy irigylésre méltó, vagy szánalmas, de van. Ez a valódi valótlanság teszi varázslatossá.

A szavakat tehát több szempont alapján lehetne csoportosítani. Mindenki másként állna ehhez a feladathoz, mivel minden ember más. Szerencsére van miből válogatni, hiszen igen gazdag az anyanyelvünk. A szavak hatalmáról sosem szabad megfeledkeznünk, és oda kell figyelni, hogy ne pazaroljuk őket. A szavakat, akik „békítenek, lázítanak.. ölelnek és feltámasztanak, szavak, csodálatos szavak." (Juhász Gyula : Szavak)

(A szerző a szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnázium III. A - most már végzett - tanulója; szövegét díjazták az idei Kosztolányi Dezső Irodalmi Napok pályázatán, a választott téma pedig szerencsés összhangban van az idén, Kazinczy Ferenc születésének 250-ig évfordulója alkalmából kihirdetett, a magyar nyelv évével...)

Komentari

Dodaj Novi Pretraga

Dodaj komentar
Ime:
Email:	bez obaveštenjasa obaveštenjem
Websajt:
Naslov:
UBBCode:	-boja-aquacrnaplavafuchsiasivazelenalimunastakestenjastatamno plavamaslinastaljubièastacrvenasrebrnatealbelažuta -veličina-sićušnomaloosrednjevelikoogromno
	Morate navesti anti-spam kod koji stoji na slici.

 

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."