A harmóniát romboló bontás

Home Subotica Οικονομία Cultura Society Vox populi Slike Archive Contact

22.05.2012

Kako sam postao Jugosloven

Đorđe Dragojlović

Nisam oduvek bio Jugosloven, iako sam se rodio u Jugoslaviji... Koje više nema, ali to ne znači da je iz naših srca nestalo nešto što je grupa mudrosera odlučila da ima da ga nema, pa još to izvela u moru (tuđe, ne svoje, naravno) krvi. Ta Jugoslavija i danas predstavlja deo mene, deo mog identiteta. I to mi niko ne može oduzeti. ...

Belföld | Magyar Szó Magyar Szó Minden lehetséges Tomislav Nikolić Megpróbáltuk a lehetetlent Demokrata diadal Vajdaságban Fegyvert és heroint árultak Szabadka | Magyar Szó Magyar Szó Nem a teherautóké az út A hónap végéig felállhat a képviselő-testület Nagyorrúak és hüvelyknyiek Makkhetesen is csomagot osztottak Nem lehetett mindenhová eljutni Danas dnevne novine: Srbija Danas dnevne novine; vesti za 22/05/2012. Izmene saobraćaja za Spasovdansku litiju Otvorena izložba „Olivera Marković“ „Ne zovi me posebnim“ Razbiti strah od belih mantila Stara kartica se stornira, iznos prebacuje na novu „Maj - mesec čistoće“ Učenici iz Čikaga u poseti Beogradu Dani makedonske kulture u Beogradu Povređena devojčica Izložba dečjih radova u Šumicama

A harmóniát romboló bontás

Theatrum constructionis

piše: Dr. Klein Rudolf

A szabadkai színház épületének külsejét teljességében megőrizve a belső teret kellene felújítani

A nyugati civilizációban a görög időktől fogva a színházaknak kiemelt szerep jutott osztályrészül a városok életében - az erkölcsi épülést, a kollektív tudat erősítését szolgálták és az építészeti-városképi folytonosságot biztosították - egyszóval a kultúra letéteményesei voltak. A francia felvilágosodás színházainak virágzásán át e szerepkör eljutott a Kárpát-medence egyik legszebb klasszicista színházához, a szabadkaihoz.

A színház épülete és a benne alkotó társulatok jelképes egységet alkotnak, a város kultúrájának magját. A szabadkai színház a magyar kultúra nagyjaira, Kosztolányi Dezsőre, Csáth Gézára és Bartók Bélára emlékezik, a délszláv színjátszásnak is jelentős központja volt, és számos világsztár is megfordult itt: Pablo Casalsra, Joseph Schmidt, Szvjatoszláv Richter, Giuseppe di Stefano. A szabadkaiak emlékezetében felejthetetlen előadások emléke él és segít átvészelni a nehéz időket. A színház patinás épülete bizakodással tölti el a helyieket. Nem csoda, ha meggondoljuk, hogy e színház megúszta Alexander von Bach osztrák rendőrminiszter tiszteletlen szándékát, hogy kaszárnyává alakítassa az 1848-as forradalom és szabadságharc leverését követően. A szabadkai polgárok állhatatossága révén nem Bach-huszárok, hanem a kultúra vonult be a klasszicista épületbe 1854-ben. A magyar nyelvű előadásokat követően a szláv kultúrának is szolgálója lett a színház, mely hozzájárult a békés együttéléshez az elmúlt 150 évben, amíg azt a déli szelek ki nem kezdték.

Szabadka építészetileg szerencsés, mivel igen harmonikus városszövete mindmáig fennmaradt, egyrészt a bölcs tervezés, másrészt pénzhiány következtében. A parancsuralmi rendszer során ugyan szétverték a legrégebbi teret, mely valamikor a váralja volt, de a főtér és a fontosabb utcák még nagyjából érintetlenek. Az ezredfordulón, a balkáni háborús nyerészkedés időszakában ízléstelen házak sokasága épült, de ezek elkerülték a legszigorúbb központot. A harmónia, mely az 1900 körüli társadalmi rendet és összhangot tükrözi, a várost még ma is kellemessé varázsolja, noha az egykori fényéből Szabadka sokat veszített - a történelmi Magyarország városlistájának harmadik, illetve a legelső Jugoszlávia városlistájának szintén harmadik helyéről a város a titói korszakban a húszadik helyre csúszott. A színház a 19. századi virágzás tanúja, lebontása erősen jelképes lenne.

Funkcionális szempontból a városnak nincs szüksége nagyobb színházra. Szomszédainak, Eszékiek és Szegediek is csak felújították szép régi színházait. Miért nem követi Szabadka ezeket a példákat? Az önkormányzat számára kijelölt/megígért támogatást okosabban is el lehetne költeni, a színház műemléki felújítására, a szecessziós zsinagóga rekonstrukciójára, a Sokol Dom (Jadran mozi) helyreállítására és a szennyvíztisztítóra, hogy az építési láz kielégítést nyerjen. A destruktív ösztönöket az egykori Munkásegyetem épületroncsának eltávolításán lehetne kiélni.

A szabadkai színház elpusztításának, illetve a helyére tervezett megalomániás új épület terve nem ad választ a következő kérdésekre: Mi történik, ha a beígért állami pénz nem jön össze? Akkor valószínűleg nagy gödör marad a színház helyén, jelképezve a korszellemet. De ha valamilyen isteni (köztársasági, illetve tartományi) csoda révén mégis lesz pénz, a város ismét rosszul jár: elveszíti kollektív identitásának legrégebbi és legfontosabb elemét. Megépül a főtéren, a városházával szemben egy 28 méter magas, tízemeletes felhőkarcolónak megfelelő magasságú kolosszus, mindörökre tönkretéve a város központi tereinek harmóniáját. Végül a város rettenetes anyagi terhet vesz a nyakába, hiszen a három nagy termet nem lehet mindennap megtölteni közönséggel - egyet is csak hetente kétszer-háromszor sikerült boldogabb időkben. A legésszerűbb alternatíva az lenne, hogy a színház külsejét teljességében megőrizve a belsőt felújítanák, ellátnák a mai kornak megfelelő felszereléssel, az épület korzói szárnyában egykor működő szállodát ismét meg lehetne nyitni, exkluzív vendéglátóipari létesítményként a város szívében.

Az új színházra nincs még engedélyezési terv, még a homlokzatok megoldása sem ismert, de a régire kiadták a bontási engedélyt! Az évtizedes hanyagolás után miért lett egyszerre ennyire sürgős? Szem előtt kell tartani, hogy elmúltak azok az idők, amikor a múltat burzsoának, kispolgárinak és „népellenesnek" tartották, amikor felülről nyílt ukázzal vagy burkolt szándékkal rombolhattak és építethettek a történelmi városmagokban. A múlt a jövő letéteményese, a patinás színház megtartásával és szakszerű felújításával a város jövőjét alapozza meg.

Dr. Klein Rudolf neves építész jelenleg Budapesten a Szent István Egyetemen, Szabadkán, az Építőmérnöki Karon és Tel Avivban a 19. és a 20. század építészetének tanára. Még kedden eljuttatta írását szerkesztőségünkhöz, de a szabadkai politikusok a képviselő-testületi ülés előtt még egyszer közleményeket adtak ki, sajtótájékoztatókat tartottak „színházügyben". Tehát a napi események miatt a szakember elmélyült, megalapozott gondolatai nem kerültek be a lapba. Klein professzor írása azonban most is nagyon tanulságos.

(Magyar Szó, 2007.07.27.)

Komentari

Dodaj Novi

Pretraga