A végén még az derül ki, hogy a karlócai gimnáziumban többen tanulnak majd kínaiul, mint németül.

Amin talán nem is kellene csodálkozni, hiszen vidékünkön ma már több a kínai (kereskedő), mint a német kisebbségi. Pedig valamikor a 40-es években, ha bementél a boltba, magyarul, szerbül és németül köszöntek rád. Legalábbis itt, a Vajdaságban. Aztán 400-500 ezer német kitelepült, majd jöttek a filmek és a könyvek, melyekben a partizánok voltak a jók, a németek pedig a rosszak. Némely szerbiai városokból egyenesen kitiltották a németeket, még a turistákat is. Aztán egyszerűen túltettük magunkat ezen, az ügyesen táplált németgyűlöleten, és egymillió jugoszláv polgár ment önként Németországba dolgozni, vendégmunkásként. Ami azt jelenti, hogy egy adott időszakban legalább egy-két millió jugoszláv polgár beszélte a német nyelvet. Az iskolákban azonban még ma sem választják szívesen, ami csak részben magyarázható azzal, hogy az angollal könnyebb boldogulni. Hiszen a német is államnyelv, három országban: Németországban, Ausztriában és Svájcban.

A karlócai elit gimnáziumban azonban mégis, csak négyen-öten választották fő tantárgyként a németet, noha itt a Duna-régióban ez a leggyakrabban beszélt nyelv. A mai nemzedékre már nem olyan nagy és kifejezett a partizánfilmek hatása, sőt hazalátogatnak a Duna menti svábok utódjai, és ők maguk is - ha még életben vannak. És még ma is többen mennek Németországba és Ausztriába dolgozni, mint Angliába vagy Franciaországba. Ennek ellenére úgymond, nem ,,kelendő'' a német nyelv. Lényegében talán az a legmeglepőbb, hogy az itteni német kisebbség nem tud 20-25 német nyelvet választó gimnazistát verbuválni, rábeszélni, meggyőzni. Pedig van két német klubunk is, Nemzeti Tanácsot is választottak, de úgy látszik, azt szem elől tévesztették, hogy: nyelvében él a nemzet. Olyan németek lennének ezek, akiknek gyermekei és unokái már csak szavalni és énekelni tudnak németül, otthon pedig szerbül vagy magyarul beszélnek? Perecbálokkal és polkaestekkel is lehet a hagyományokat és az anyanyelvet ápolni, de ez bizony kevés. A anyanyelvet érezni, szeretni és tudni kell. Ehhez pedig a családban és az iskolában is beszélni kell.

Miért engedik meg az itteni német kisebbségi sorstársaink, hogy ebből a nagy nyelvből ilyen kicsi legyen, itt Vajdaságban és Szerbiában? Most, amikor megvan a lehetőség is: Nemzeti Tanácsok, schengeni vízum, Európai Unió a láthatáron. Emlékezzünk csak a 60-as 70-es évekre, amikor a nagy szocialista felbuzdulásban sok itteni magyar gyereket írattak szerb iskolába - állítólag a könnyebb érvényesülés érdekében. Aztán ezek voltak az elsők, akik a 90-es évek elején, a délszláv testvérháború elől menekülve - Magyarországra telepedtek át. Legalább egy évük ment rá a nyelv megtanulására. Pedig már az iskolában, 8-10 éves korukban is megtanulhatták volna.

(NAGY Nándor, 7 Nap, 2010. június 23.)

Komentari

Dodaj Novi Pretraga

Dodaj komentar
Ime:
Email:	bez obaveštenjasa obaveštenjem
Websajt:
Naslov:
UBBCode:	-boja-aquacrnaplavafuchsiasivazelenalimunastakestenjastatamno plavamaslinastaljubièastacrvenasrebrnatealbelažuta -veličina-sićušnomaloosrednjevelikoogromno
	Morate navesti anti-spam kod koji stoji na slici.

 

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."