Kertészettel foglalkozott az ottani lakósság, ezért is kapta a Kertészsor nevet az a házsor ami közvetlen a kelebiai rét mellett húzódott. Az egész házsor a rétnek a délnyugati részén kezdődött egy száraz malommal. Utánna következett az iskola, majd ezt követte a házsor, ami mindössze harminc házból állt, és végződött a rét kanyarulatánál, ahol a rét összeért a Mélkúti úttal.

A házak egyforma „kaptafára" épültek az ezernyolcszázas évek táján, közvetlen a rétparton, néhol öt-hat méterre a víztől.

Ezek a házak, mindegyik kivétel nélkül, verett falból voltak építve a tetejük pedig náddal fedett. A házat három részre lehetett osztani.

A házba menet először a középső helyiségbe lehetet lépni, ami két részre oszlott, a hátsó fele fölött nagy nyitott szabad kémény tátongot, amelyen örökké látszott a rárakodott ragadós, fekete korom. Két oldalán vályogból rakott széles padka húzódott, ez fölött nyílott a kemenceszáj. Innen fűtötték a két szoba kemencéjét. Az egyik padka végén volt a katlan ahol a nagy kotlában melegítették a vizet a mosáshoz.

A középső helyiség első részéből nyílott az ajtó jobbra és balra, a két szobába. Mind a két szobában az ajtó mögötti sarokban nagy, általában padkával vagy annélkül, és néhol kuckóval ellátott, gömölyös sárból készült, majdnem a menyezetig érő banyakemence állt. A kemence elsősorban a fűtés célját szolgálta, de lehetett benne finom babot, sőt nagy kasztókban morzsolt kukoricát is főzni, és finom nagy dinkatököt sütni.

A kemenceépítésnek külön tudománya volt. E sorok írója is még segítkezett a mesternek a kemence építésénél. Először a kemence alapját kellet kirakni, általában téglaszűke miatt vályogból csinálták, majd ezt az üreget kitöltötték földel. Utánna csinálták a fenekét. A kemence fenekére apróra összetört üvegdarabokat kevertek az agyaggal és azt egy darab deszkával simára tapsikolták.

Ezután kezdték építeni a kemence oldalát. Ezt először harminc centire egymástól karókkal rakták ki, majde mellé korcfát tettek és ezt beszűték barkafa ágakkal. Miután ezzel elkészültek, akkor kezdték csinálni a gömölyét. Hosszú, általában rozsszalmát, meghenpergettek sárban, ezt hívták gömölyének és ezt rakták egymás tetejére a karók és ágak mellé. Egy nap csak negyven-ötven centiméter magasat volt szabad rakni, és várni kellett, hogy az megszikkadjon, csak utána lehetett tovább építeni. Ezt addig csinálták mig el nem érték a kívánt magasságot. Ezután csinálták a tetejét. Lehetett sima, vízsszintes tetőt vagy búbos tetőt készíteni. A sima tetőn lehetet magokat szárítani, a búbot viszont körülrakhatták ruhákkal szárítani. Miután mindezzel elkészültek akkor keződhetett a kemence kiégetése. Ezt nagyon óvatosan kellett csinálni. Kis tüzet csináltak, nehogy meggyuladjon a karó és az ágak, mert akkor a kemence összeomlik. Sokszor napokba telt mire a kemence kiégett. Ekkor szépen betapasztották belül sós sárral, kívül pedig polyvás sárral és bemeszelték fehérre.

A háznak a legrangosabb része mindenhol a nagyszoba volt. Kertészsorban nem is szobának, hanem nagyháznak hívták. Ez a nagyház sokszor a gyermekek részére tabu hely volt és nem volt szabad bemenni, sőt benézni sem. Ebbe a szobába csak a szülők mentek be, ők it is aludtak, ebben a szobában születtek a gyerekek, itt feküdtek a gyerekek csak akkor amikor betegek voltak, ebben a szobában voltak az ünnepségek, névnapok. Ebben a szobában volt megterítve mikor a locsolókat várták, de ebben a szobában volt a fehérre felmeszelt földön lerakva a frissen kisült, megmosdatott kenyér is.

A szoba bútorzata majdnem minden házban egyformán volt elhelyezve. Egy kis asztal állt elől, középen. Az ajtóval szembeni oldalon két kicsi ablak volt látható. Az ablakot firhang díszítette, néhol muskátli is volt az ablakon. A két ablak között volt felfüggesztve a feszület, alatta a nagy, álló tükör. A tükör és az ablak előtt volt a nagy karos fapad. A szobának a két oldalán magasra felvetett ágy volt, az ágyak között pedig az asztal, körülrakva székekkel. Az udvar felöli oldalon volt szintén egy ablak, ez alatt volt felállítva a háromfiókos almárium, amely mindig szép fehér, kikeményített, slingőt csipketerítővel volt letakarva, tetején a kézzel díszített porcelán edényekkel, középen pedig egy Szent Antal szoborral, amely a kis Jézust tartotta a karján. Az almárium után állt egy kisebb kaszli. Az ajtó mögött a kemence mellett egy kisebb ágy illetve heverő volt. Ezen az ágyon feküdt az a gyermek amelyik beteg volt, de csak addig és nem tovább. Elől a falakon az ablakok mellett két nagy szentkép, az egyik Jézusszívét, a másik Máriaszívét ábrázolta, az oldalfalon a szülők esküvőképük a menyasszonyi fátyollal együtt berámázva, az ajtó mellett pedig a szenteltvíztartó amelyen mindig ott lógott a koronafának a gledicsmagjából házilag készített nagy rózsafűzér. A másik oldalon volt a Dömötör, egy fali óra, amelyet minden nap fel kellett húzni.

A ház előtt az ereszet kijjebb volt eresztve úgy, hogy egy bizonyos oszlopnélküli gangot képviselt. Ide volt felaggatva a felfűzött piros paprika.

Ilyen volt a Kertészsor egészen ezerkilencszázhetvenötig. A természetes rétből mesterséges tavat csináltak, ami a lecsapolás végett pár év múlva teljesen kiszáradt. A szárazmalom további hét házzal teljesen eltünt, helyüket elsímították. A harminc* házból mára csak hét maradt érintetlenül, abból is egy már megroggyanva áll, féltve őrzi a bent rekedt bútorokat, mint kotló a csibéit, mintha csak figyelmeztetni akarná az arrajárókat, hogy én nem leszek hűtlen bútoraimhoz, mint ahogy velem tették az örökösök, én nem engedem, hogy elvigyék őket, én már örökre egybe forrok velük.

A többi tizenhat ház pedig felújítva áll, rájuk sem lehet ismerni. E sorok írója, amikor visszagondol gyerekkorára, bármennyire is szeretné visszaidézni az akkor látottakat, nem sikerül neki, még ha becsukja a szemét akkor sem, de néha azért még álmában olyan hűen lát mindent, szinte érzi amint megsímogatja az almáriumon levő csipkének az összeszakadt szemét, de akkor jön az ébredés és újra minden szertefoszlik.

(Készült 1996. augusztusában, mint szemináriumi munka a szabadkai Teológiai-kateketikai intézetben; * -- ma már csak néhány ház létezik...)