Szerbiában két évvel ezelőtt alakult meg  az Élemiszerbank nevet viselő szervezet, amely azt vállalta fel, hogy  az élelmiszerfelesleget eljuttatja a rászorulóknak. A kimutatások szerint nálunk 50 000 család él a létminimum alatt, három millióan pedig szegénynek számítanak. A belgrádi székhelyű szervezet célja begyűjteni a pékségekben illetve vendéglőkben, étkezdékben fennmaradt felesleget, illetve a gyártóktól támogatást szerezni, és ezt továbbadni a  szegényeknek.  Akciójuk értelmét azzal magyarázzák, hogy még egy olyan szegény országban is, mint Szerbia sok, élelmet eldobálnak az emberek. Csak Belgrádban naponta 20 000 adag ennivaló kerül a szemeteskannákba.

Az üzletek és a beszállítók is lemondtak a haszon egy részéről, hogy a gazdasági válság idején a legszegényebbeknek lehetővé tegyék a létfenntartáshoz szükséges cikkek beszerzését. Továbbá az itt kapható áru egyenesen a gyárakból érkezik, közvetítők nélkül, ezért lehet olcsóbb.

Az SOS üzletekben a minimálbérért dolgozók, valamint azok a nyugdíjasok vásárolhatnak majd, akiknek járandósága nem haladja meg a 20 000 dinárt, továbbá  a szociális segélyeket élvezők, a rokkantak és a menekültek.

Mindkét kezdeményezés rendkívül szimpatikus, sokkal szimpatikusabb, mint a  kormányfő minapi kijelentése, hogy a válság miatt Szerbiában egyetlen család sem fog éhezni.

Nyilván onnan a kormányfői székből nem látszik a nyomor. De csak ki kell menni az utcára és szétnézni.

Szabadkán -- legalábbis én nem emlékszem--, hogy a boldogabb időkben lettek volna koldusok. Most vannak. Nem csak azok a szerencsétlen cigány gyerekek, akiket szüleik küldenek koldulni, hanem idős, meggyötört emberek is kéregetnek. De sokkal többen vannak a láthatalan szegénység zónájában. El sem képzeljük, mennyien.

Vajon hogyan élhetnek a vagongyári dolgozók családjai? Nagyon humánus gesztus, hogy nem kapcsolják ki az áramot meg a  vizet lakásaikban, de közvetlen környeztemből tudom, hogy napi élelemre nem futja nekik. Mert az elmúlt egy év alatt, akitől már lehetett, mindenkitől kölcsön kértek. Bármennyire is hihetetlen, nélkülöznek. Nem is kevesen.

Ugyanúgy a kisnyugdíjasok is nélkülöznek. Szívfacsaró látvány, amikor a piacon -- jobb időkben, minőséges kiskösztümnek számító, ma már kopottas ruhában --, végtelen szomorúsággal az arcukon a töpörödött nénikék csirkeaprólékot vesznek.Csak erre futja nekik. Egyszer szóba elegyedtem az egyikükkel. Kiderült, hogy sertéskörmöt, csirkenyakat, csirkelábat vehet legfeljebb. Karajra, combra nem futja. Könnyes szemmel mondta a nénike, nem is tudja megmondani, mikor evett utoljára csirkecombot.

Olyan mély bugyrai vannak a szegénységnek, hogy ha egy pillanatra megállunk és megpróbálunk beletekinteni elszörnyedünk. S nem a gazdasági válság óta van éhezés, nélkülözés. Évek, évtizedek óta tart. Most csak újabb rétegek csapódtak a túlélőkhöz.

Szabadkán  is szükség lenne élelmiszerbankra is, meg szegények boltjára is. Meg arra az alapra is, amit Rasim Ljaljić miniszter kezdeményezett. Nevezetesen, hogy legyen egy olyan alap, amelybe a gazdagok befizetnek egy meghatározott összeget, s azt azután szétosztják a szegények között.

Remek ötlet. Azt is elő kellene írni, hogy a közvállalatok vezetőinek fizetéséből lefaragott, vagy a még le nem faragott összeg ide kerüljön, meg azt is, hogy a különböző igazgatóbizottsági munkakáért a válságos években sem az elnökök sem a tagok ne vegyenek fel tiszteletdíjat. Ugyanis ezeket a  munkákat senki sem főállásban, életvitel szerűen  végzi. Nagyon elcsodálkoznánk, ha egyszer kiderülne, hogy politikusaink ( mert főként ők osztogatják egymás között a különböző, jól fizető bizottsági tagságokat) mennyi pénzt visznek haza ezen a címen egy év alatt.

Tekintettel a gazdasági válságra elszámolhatnánk nekik humanitárius munkaként, mint ahogyan szemrebbenés nélkül szoktunk kérni képet a festőktől, hogy támogassanak egy-egy akciót, vagy a költőtől, színésztől hogy olvasson fel vagy mondjon el egy verset, az újságírótól, hogy írja meg ezt vagy azt. Isten nevében.

Hozzászólások

Hozzáadás Keresés

Hozzászólás
Név:
Email:	do not notifynotify
Website:
Tárgy:
UBBKód:	-szín-világoskékfeketekékrózsaszínszürkezöldvilágoszöldbarnasötétkékolivaszínlilapirosezüstzöldeskékfehérsárga -nagyság-aprókicsiközepesnagyóriás
	Please input the anti-spam code that you can read in the image.

 

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."