Tíz éve ítéli oda az elismerést egy belgrádi külvárosban bejegyzett civil szervezet. Eddig csupán demokraták, illetve európai mércékkel mérve is demokratikus elveket valló politikusokat tüntettek ki ezzel az elismeréssel. Legeurópaibb lett így elsőként dr. Zoran Đinđić, majd később Desimir Tošić, dr. Dragoljub Mićunović és mások is. Figyelemmel kísértem, persze, a díj odaítélése körüli ceremóniákat, a kommentárokat, hiszen ebben az országban minden apróságra, így a részletekre is oda kell figyelni. Elvégre az ördög éppen azokban a bizonyos részletekben rejtőzködik. Nem beszélve arról, hogy itt minden, de mindennek az ellenkezője is megtörténhet. Az ezzel kapcsolatos esélyek teljesen azonosak.

Tudom, közel két éve annak, hogy a demokraták győzögették a hazai és nemzetközi közvéleményt: a politikai realitásokat el kell fogadni, a szocialisták elnöke (a néhai Slobodan Milošević egykori szóvivője, majd utóda) a 2008. májusában megtartott parlamenti választásokat követően megkerülhetetlen tényezővé vált. A szerbiai (sokak által bizáncinak nevezett) politizálás egyik unikuma éppen ez: a fekete ördög is partner lehet, ha a hatalom a tét. Most pedig éppen a tényleges hatalomgyakorlásról volt szó.

Akár sajátosan balkáni harakirinek is nevezhető, hogy a bűnbandákat, maffiát létrehozó és "üzemeltető" párt vezetője lett a magát demokratikusnak nevező és tartó kormány rendőrminisztere. A gazdasági bűnözés, a politika és a maffia összefonódása elleni harc élén tehát az a politikus áll, aki a kilencvenes években Slobodan Milošević egyik legközelebbi munkatársa, amolyan jobbkeze volt.

Szerecsenmosdatás ez a javából, de a hatalomnak nincs ára. Pontosabban: a befektetések itt mindig megtérülnek. Boris Tadić államelnök és az általa vezetett Demokrata Párt is ugyanígy gondolhatta, amikor szövetségre lépett a Szerbiai Szocialista Párttal, és elfogadta annak átmentését és átfestését, legalizálását és európaivá avatását. Kompatibilissá tették Milošević utódait, miközben önmagukat kompromittálták.

A hivatalos indoklás is megér egy misét: a vízumkényszer megszüntetése érdekében (belügyminiszterként és első miniszterelnök-helyettesként) kifejtett tevékenységéért jutalmazták ugyanazzal a díjjal, amelyet elsőként a valóban européer dr. Zoran Đinđić kapott. Azt a politikust díjazták, aki aktív részese volt az ország elszigeteléséhez vezető politika kialakításának és realizálásának.

O tempora, o mores ! - mondanák most a régi bölcsek, de a szerbiai polgárokat mostanság arról próbálják fáradhatatlan energiával meggyőzni, hogy a politikában is van - evolúció. A szerbiai szocialisták, a miloševići rendszer szószólói, a hágai börtöncellájában megboldogult diktátor tanítványai és utódai esetében is.

Biztosan akadnak, akik ezzel egyetértenek, akik elfogadják ezt az érvelést.

Magam nem tartozom közéjük.

Ha ugyanis tavaly Ivica Dačić úr volt a legeurópaibb ebben a szerencsétlen országban, akkor én nem akarok európai lenni.

Abban az Európában ugyanis, amelyben ő az első számú politikai tényező, nem tudom jól érezni magam.

Már a kilencvenes években is rosszul voltam, amikor még csak a szót vitte főnöke mellett.

Kezdek már abban is kételkedni, hogy 2000-ben volt október, és abban a hónapban lett volna ötödike....

Hozzászólások

Hozzáadás Keresés

Hozzászólás
Név:
Email:	do not notifynotify
Website:
Tárgy:
UBBKód:	-szín-világoskékfeketekékrózsaszínszürkezöldvilágoszöldbarnasötétkékolivaszínlilapirosezüstzöldeskékfehérsárga -nagyság-aprókicsiközepesnagyóriás
	Please input the anti-spam code that you can read in the image.

 

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."