Beszélgetés Dömötör Gáborral építészi örökségünk védelméről, az általános gondatlanság és nemtörődömség következményeiről, a járható utakról beszélgettünk

Hogy az építészet ágai milyen széles határmezsgyén mozognak, rovatunk eddigi írásai is bizonyítják, a hagyományainkra alapozó tervezőktől a legmodernebb formákat kedvelő építészekig, a háromdimenziós tervektől a passzív házakig mindenféle témákkal és érdeklődéssel találkoztunk. Mostani írásunk is ezt a palettát bővíti, ugyanis ezúttal Dömötör Gábor építész-konzervátorral, műemlékvédelmi szakemberrel beszélgettünk el, környezetünk építészeti örökségének megőrzéséről, a szakma gyakori hátráltatottságáról, a műemlékvédő mindenkori szélmalomharcáról.

Mennyire vigyáz a környezetünk, társadalmunk a műemlékvédelem alatt álló épületekre? Hogyan lehetne orvosolni a problémákat?

- Szerbiának pillanatnyilag nincs igazán átgondolt és ésszerűen lefektetett elképzelése és stratégiája az országban található, listázott kulturális örökség védelmére. Az örökségvédelmet mint kategóriát a kultúrához sorolják, és tudni való, hogy az állam prioritáslistáján a kultúra mint olyan az utolsó helyek közül az egyiket foglalja el, annak ellenére, hogy az alkotmány is kimondja, hogy a szerbiai kulturális örökséget, mint a népek és nemzetiségek identitását hordozó kategóriát bármi áron védeni, óvni, gondozni kell, és át kell örökíteni a jövő nemzetségekre. Ezt a feladatot az általános pénztelenség, avagy inkább a kulturális örökségbe történő befektetések hajlandóságának hiánya lehetetleníti el. Ez annál inkább is elszomorító, hogy az Európai Unió felé való törekvéseink tükrében az illetékeseknek fel kéne fogniuk, hogy kulturális örökségünk nemcsak a mi tulajdonunk, hanem Európa, sőt, az egész világ örökségének is elidegeníthetetlen részét képezi. Mindaddig, amíg ezen a téren szemléletváltás nem történik, és átfogó állami stratégia nem fogalmazódik meg, kulturális örökségünket veszélyeztetni fogja gondatlanságunk és nemtörődömségünk. Ahelyett, hogy a védett, helyreállított és gondozott örökség a gazdaság, a turizmus és az általános kultúrfejlődés felhajtórugójává válna, könnyen válik egyes önös állami, helyi-politikai, avagy egyéni érdekek áldozatává.

Vannak-e olyan esetek, hogy olyan épületek állnak műemlékvédelmi státusz alatt, amelyek ezt nem érdemlik meg, míg olyanok nem, amelyek esetében ez fontos lenne?

- Természetesen vannak olyan esetek, amikor új adatok felszínre kerülésével, vagy védett épületek, tárgyak nagymértékű rongálódásával, átalakításával, vagy végső megsemmisülésével megszűnik a védettség indokoltsága. Ilyenkor külső vagy belső kezdeményezésre beindítható a védettség megszüntetésének adminisztrációs folyamata, amely ugyanolyan összetett, mint a védelem alá helyezés. Másrészt, a kulturális örökség irányában történő terep- és más kutatómunka egy állandó folyamat, amelyet a védelemre szakosodott intézmények végeznek. Új, potenciális műemlékek, tárgyak megjelenésével megtörténik az ideiglenes védelem alá helyezés, amely a törvény szerint három évet ad az intézményeknek az alapos kutatásra, felmérésre, listázásra, és a védetté való nyilvánítás előterjesztésére a kultuszminisztérium felé. Magát a védetté nyilvánítást a parlament hagyja jóvá. Az új műemlékek felkutatásában nagy szerepet játszhatnak a polgári, és más örökség- és hagyományvédő civil szervezetek kezdeményezései is.

Szabadkán, más vajdasági városokban, Szerbiában ugyanazok a műemlékvédelem problémái? És mik azok?

- Mint már említettem, az alapvető problémát az átfogó állami örökségvédelmi stratégia hiánya jelenti, na meg az agresszív magántőke megjelenése az ingatlanpiacon. Az Európa Tanács ajánlásai szorgalmazzák a magántőke bevonását a műemlékek helyreállításába, amelynek az integrált műemlékvédelem egyik hajtómotorjává kellene válnia, ellenben ez a műemlék-helyreállításokkal kapcsolatos szakmai hozzáállás bizonyos fokú háttérbe szorulását, esetenkénti mellőzését vonja maga után az új funkcionális igények és gazdasági szempontok érdekében. Ez néha nem kívánt transzformációkhoz, szakszerűtlen beavatkozásokhoz, legjobb esetben kompromisszumos megoldásokhoz vezethet a védett ingatlanok esetében. A szabadkai és vajdasági örökségnek specifikus helyzetét a nemzeti és vallási diverzitás is meghatározza a Szerbia más területein található aránylag homogén örökségállománnyal szemben. Pillanatnyilag Szerbia egész területén a vallási jellegű ingatlanok helyreállítása került előtérbe.

Mire volna szükség, hogy ezeket a gondokat enyhítsék?

- Átfogó stratégiára, szemléletváltásra, nagyobb anyagi támogatásra, és a szakmai szempontok nagyobb megbecsülésére, szakmán belül pedig a különböző szakok szorosabb együttműködésére, kommunikációjára tágabb és szűkebb értelemben véve.

Szabadkai lévén, az itteni és a környékbeli dolgokban a legtájékozottabb. Mit kellene változtatni, mi az, amivel elégedetlen?

- Szabadka és környéke hihetetlen természeti, valamint épített rurális és urbánus kapacitásokat rejt magában. A gazdasági, városrendezési és más szakembereknek átfogó kutatásokat kell végezniük, tanulmányokat kell készíteniük e lehetőségek feltérképezése érdekében, az európai integrációs folyamatok tükrében. Tanulmányutakat kell szervezniük a környező országokba, azok tapasztalatainak begyűjtése érdekében. Átfogó koncepciót, stratégiát és akciótervet kell felállítaniuk a regionális és településfejlesztés terén, amelyben a gazdasági érdekeket az élhetőbb környezet célkitűzése mellé kell rendelni, valamint ezután nap mint nap tenni kell e célkitűzések megközelítéséért, eléréséért. Új értékrendet kellene felállítani, amelyben a gazdasági sikerek az emberhez méltó életet szolgálják a társadalom minden szintjén, nem pedig ellenkezőleg. A kulturális örökség megóvásának is ezt a célt kell szolgálnia, hiszen az élet nemcsak az anyagi gyarapodásról, vagy a puszta megélhetésről szól, hanem más, magasabb szintű, szellemi és kulturális dimenziói is vannak. Nemde?

Mivel foglalkozik mostanában? Milyen feladatköröket lát el, mely épületek felújításában, megőrzésének elősegítésében vesz részt?

- Évek óta a szabadkai zsinagóga helyreállításának irányításán dolgozom nagy nehézségek közepette.

Ezenkívül felügyelem a csókai Szentháromság- és a tiszaszentmiklósi katolikus templom helyreállítását. Tanulmányt készítek a horgosi Kárász-kastély és a magyarkanizsai Vigadó újrahasznosításának lehetőségeiről. Terepmunkát végzek Zenta, Csóka, Nagykikinda községek területén. Részt veszek a topolyai tájház helyreállításában. Tanulmányt készítek a szabadkai Központ III. helyi közösség részletes városrendezési tervéhez. A kanizsai Csodakút megmentésén dolgozom. Ezenkívül számos kisebb-nagyobb ügyhöz adok ki konzervátori feltételeket a Községközi Műemlékvédelmi Intézet tevékenységi területén. Szakcikkeket, tanulmányokat jelentetek meg a szakirodalomban, szakkönyvekben, valamint szakelőadásokon, médiumokban népszerűsítem az örökségvédelmet. Ápolom a nemzetközi szakkapcsolatokat, főleg a magyarországi szakmunkatársakkal és intézményekkel. Az elméleti és hatósági feladatokon kívül kivitelezés-felügyelettel is foglalkozom.

Mit követel meg ez a munka, hivatás? Elkötelezettnek kell lenni? Az építészet ismerete mennyire fontos?

- Ez a munka bizonyos értelemben „szélmalomharcot" jelent, és erős hivatásérzetet, lelkiismeretességet, lemondást, szakmai alázatot, nagy fokú elasztikusságot, türelmet, kitartást és állandóan bővülő szaktudást, önfejlesztést igényel, mint minden más munka, amit az ember elhivatottságból végez.

Az általános építészeti ismereteket a múlt építészeti technikáival, anyaghasználataival kell állandóan bővíteni, és ezeket alkalmazni is szükséges. A kudarcokkal teli „szélmalomharcot" egyes műemlékek állagának javulása, helyreállítása enyhíti, a sikerélmény mindennapos.

Mondjon pár szót Szabadka városképéről. Jól alakul? Ha tovább építjük, hogyan kellene azt tenni?

- Szabadka építészeti öröksége és eredeti városképe, geopolitikai helyzetéből eredően, a titói Jugoszlávia befektetéspolitikája, később a polgárháború miatt, szinte konzerválódott eredeti, századfordulós formájában a XX. század kilencvenes éveinek végéig. Ekkoriban történt a városközpont levédése műemlékvédelmi szemszögből - az egyetlen baj az, hogy ez olyan túlzottan nagy területen történt, amelyen teljesen lehetetlen konzerválni a XIX. század végi hangulatot, ugyanis a magántőke beáramlásával vagy aktiválódásával a poszt-miloševići korszak elején megjelent a város továbbfejlődésének újabb szükséglete és igénye. Ez főleg a védett városmagban található, még be nem épített, foghíjas, vagy többé-kevésbé értékes - emeletes épületek közé ékelt -lebontandó földszintes polgári házak helyére történő foghíjbeépítésekben merült ki, kisebb-nagyobb sikerrel. Ismét, hivatkozva a szabadkai városrendezés átfogó koncepció- és stratégiahiányára, valamint befektetőorientált építéspolitikájára, nem egy átgondolatlan, városképromboló hiba történt és történik. Nem, Szabadka városképe nem alakul igazán jól. Ezen kritika egyrészt vonatkozik az újonnan beillesztett épületek gazdasági megfontolásokból adódó túlzott magasságaira, másrészt építészeti nyelvezetére, mely lényegesen egyszerűbb, maradibb és értéktelenebb a századforduló építészete által felállított általános mércéhez viszonyítva. Az új épületek tervezőinek az építtetők által támasztott, valamint a puszta kapzsiság és az ebből kifolyóan beszűkült tudatállapot által vezérelt igények mellett be kéne tartaniuk a történelmi környezetbe történő beépítések írott és íratlan szabályait, az engedélyezési folyamatok törvényileg előírt sorrendjét, valamint az építész szakma egyetemes esztétikai szabályait. Szabadka védett központjában be kellene tartani a harmonikus városképet biztosító magassági korlátokat, az előírt hagyományos anyaghasználatot, és valódi, értékes kortárs építészetet kellene alkotni. Szabadka eklektikus/szecessziós építészeti hagyományainak hiteles folytonosságát a kortárs organikus építészet képviselhetné (lásd Pécs és Kecskemét jó példáit). Kerámiamozaikok, vagy más társművészeti alkotások alkalmazása az újonnan beillesztett épületeken biztosítanák, hogy azok jellegzetességet, arculatot kapjanak, s így folytathatnák azt a mesés történetet, amelyet Szabadka utcái elkezdtek szőni az elmúlt évszázadok folyamán.

Hozzászólások

Hozzáadás Keresés

Hozzászólás
Név:
Email:	do not notifynotify
Website:
Tárgy:
UBBKód:	-szín-világoskékfeketekékrózsaszínszürkezöldvilágoszöldbarnasötétkékolivaszínlilapirosezüstzöldeskékfehérsárga -nagyság-aprókicsiközepesnagyóriás
	Please input the anti-spam code that you can read in the image.

 

3.26 Copyright (C) 2008 Compojoom.com / Copyright (C) 2007 Alain Georgette / Copyright (C) 2006 Frantisek Hliva. All rights reserved."